Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Zombori István: A szegedi múzeum '56-os gyűjteménye 1956-1957-ben
A szegedi múzeum '56-os gyűjteménye 1956-1957-ben Zombori István A szegedi múzeum - úgy gondoljuk - országosan egyedülálló módon, jószerével az 1956. október-novemberi forradalom eseményeivel egy időben kezdte gyűjteni a forradalom dokumentumait. Elősegítette ezt a tényt az a körülmény, hogy a múzeum később részletezendő munkatársai maguk is részt vettek az eseményekben és fontosnak tartották a sorsdöntő napok tárgyi emlékeinek összegyűjtését. Mindez nemcsak egyszerű gyűjtést jelentett, hanem azt is, hogy a behozott anyagokat tételesen, lelkiismeretesen be is leltározták a Várostörténeti leltárkönyvbe. Ismerve a forradalom után országosan végbement megtorlásokat és hogy ehhez milyen dokumentumokat vettek igénybe a bosszúálló szervek, elgondolni is rossz, mi lett volna, ha valakinek eszébe jut e leltárkönyvet megnézni. Szerencsére nem történt meg és kollegáink „megúszták". Illesse őket kellő tisztelet és megbecsülés. Az 1956-os forradalom Szegeden jóval hamarabb kezdődött, mint országosan, sőt, a szegedi történészek - joggal - azt szeretnék a szakmai és a hétköznapi nyilvánosság köztudatába átvinni, hogy a Szegeden október közepén kezdődött események jelentősen hozzájárultak az október 23-án Budapesten kirobbant forradalomhoz. Azt kívánják tudatosítani, hogy az 1956-os forradalom október 14-én, Szegeden kezdődött, amikor a egyetemista-főiskolás hallgatók elhatározták egy új, a hivatalostól különböző ifjúsági szervezet létrehozását. Az elhatározást, amely az egypártrendszer által uralt Rákosi-rendszer alapjait kérdőjelezte meg, tett követte. Október 16-án a folyamat újabb fordulatot vett 1 . Jelenlegi ismereteink szerint a szegedi egyetemisták és főiskolások között olyan elégedetlenség keletkezett- nyilvánvalóan nem függetlenül azoktól az indulatoktól, amelyek Rajk László és társainak 1956. október 6-i, budapesti újratemetése kapcsán gerjedtek, - amelyek az október első felében Szegeden tartott különböző, kisebb-nagyobb megbeszélések után egy újabb összejövetelhez vezettek. Október 16-án váratlanul - az eddigi föltárások és kutatások szerint, még a résztvevők számára is meglepő módon - az egyetem bölcsészkari épületének, az Auditorium Maximum termében gyűlést tartottak, amelyen elhatározták a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületének Szövetsége megalakítását. Ez volt a MEFESZ. Ezen az alakuló ülésen már különböző pontok fogalmazódtak meg, 2 amelyek az egyetemi hallgatók követelésein túlmutató pontokat is tartalmaztak (pl. sajtószabadság, idegen katonák kivonása stb.). Ez az esemény Budapesten is ismertté vált, és a diákok meglévő kapcsolatai, illetve a Szegeden tanuló és Budapestre hazautazó diákok révén nyilvánvalóan tovább terjedt. A hatalom minden eszközzel igyekezett a diákok ezen szerveződését megakadályozni, ami azonban nem járt sikerrel. Sőt, a szerveződés és a diákok indulata oly mértékben fokozódott, hogy 1956. október 20-ára egy újabb, még az eddiginél is teljesebb és szélesebb körű körben meghirdetett gyűlés megtartására került sor, ugyanezen a helyszínen, az Auditorium Maximumban. Úgy tűnik, hogy nemcsak a helyi diákok készültek erre, hanem már Budapestről is érkeztek résztvevő diákok, (küldöttek?). Ugyanakkor az eseményről készült kiváló minőségű fotók (amelyek Liebmann Béla fotói) azt jelzik, hogy az esemény ismeretében a fönnálló hatalom a megfelelő képviselőit is elküldte ide. Hogy kik, hányan voltak jelen, akik jelentést készítettek hatóságok részére, nem tudjuk, de egészen bizonyos, hogy a profi fotós 1 Erre nézve lásd: NAGY 1.2005. 116-117. pp. 2 NAGY I. 2005. 196-121. pp.
