Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Cseh Géza: A Kádár-kormány Szolnokon

mánytól, a megyei pártbizottságtól és a szovjet főparancsnokságtól kapott híranyagot. Igaz, egyikük egyszer elvétette, és Kossuth Rádió Szolnok bejelentéssel kezdte a műsort.

19 Am a Szabad Nép és a Kossuth Rádió közleményeiben a feltűnően sok Szolnok megyei vonatkozású hír elárulja a lap és a rádióműsor szerkesztésének színhelyét. A nemzetközi híreket a szolnoki rádiósok részben maguk szerezték be más, elsősorban külföldi magyar nyelvű adók műsorainak lejegyzésével. Az összeállított anyagot azonban az Andics-Bereiféle tájékoztatási csoport sugárzás előtt mindig lektorálta. Az új kormány tagjai Budapestre érkezésük után jó ideig szinte titkolták, vagy legalábbis nyilvánosan nem emlegették, hogy néhány napig Szolnokon tartózkodtak. Bizonyára szovjet instrukcióra tették ezt, hiszen a Moszkvában fogalmazott Felhívás a magyar néphez című kiáltványt is Budapest, 1956. november 4. datálással látták el. 1966-ban, a Kádár-kormány megalakulásának tizedik évfordulóján, majd a huszadik és a harmincadik évfordulón is a megyeházán ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg a szolnoki eseményekről. A hivatalosan terjesztett, ám a valóságtól igencsak távol álló verzió szerint Kádár János és kormányának tagjai már 1956. november 2-án megérkeztek a Tisza-parti városba és 3-án a kormányt is megalakították. Ez persze teljes képtelenség, hiszen Nagy Imre napokig kerestette a Budapestről eltűnt Kádárt, Szolnokon pedig a Nagy Imre-kormányhoz hü katonák, rendőrök és egyetemistákból verbuválódott nemzetőrök járőröztek. 1966-ban Apró Antal, 1976-ban Győri Imre, a Központi Bizottság titkára, 1986-ban Berecz János mondott beszédet a megyei tanács dísztermében. Berecz azonban már november 4-ei kormányalakulásról beszélt, és ezzel jóval közelebb járt az igazsághoz, mint ahogyan a korábbi évfordulók szónokai tették.

20 A sorsdöntő szolnoki napok történetének rekonstruálását a tanúk emlékezete csak korlátozottan segíti elő. Ugyanis 1989-ig nem volt tanácsos a szándékosan elhallgatott és meghamisított múltat nyilvánosan feszegetni. A rendszerváltás után azonban számos interjú jelent meg a helyi sajtóban, s jórészt ezeknek köszönhető, hogy részlegesen feltárhattuk közelmúltunk fontos eseménysorozatát. Sokan állították, sőt ma is állítják, hogy látták Kádárt Szolnokon, sőt már 1956. november 4-e előtt is a legképtelenebb helyeken és helyzetekben, pl. lefüggönyözött (!) szovjet autóbuszban, vagy a szovjet laktanya udvarán leereszkedő helikopterek egyikében. Hallották, hogy Jászberényben, Karcag, vagy éppen Törökszentmiklós környékén rejtőzködött, ám ezeknek a mendemondáknak kevés a közük a valósághoz. Van, aki mindmáig meggyőződéssel állítja, hogy Kádár János két napig Dögei Imre Barta-pusztai tanyáján tartózkodott, és ide jártak hozzá a szovjet vezetők tárgyalni. Akik azonban a leghitelesebben emlékezhettek volna, a Kádár-kormány tagjaival közvetlen kapcsolatba került, még élő, egykori pártfunkcionáriusok, 1990 után nem nyilatkoztak többé. Félelmük az esetleges politikai támadásoktól sajnos az 1956-os kutatásokat is gátolja és egyoldalúvá teszi, hiszen a forradalom leverésének számos részletéről csak ők szolgáltathatnának - szolgáltathattak volna - adatokat. Hiteles tanúk pedig fél évszázad elteltével egyre kevesebben vannak... Kádár egykori miniszterei, Marosán György kivételével, nem írtak memoárjaikban a Tisza-parti városban eltöltött napokról. Apró Antal 1986-ban közölt rövid visszaemlékezése inkább a ködösítést, mint a tényfeltárást szolgálta. Kádár János, az események fő szereplője és legfőbb tanúja, pedig kifejezetten elzárkózott az erre irányuló kérdések elől. A kormányalakulás kerek évfordulóin tartott ünnepségekre mindig meghívták, ám ő sohasem jött el. Szinte kerülte Szolnokot és még a legközelebbi munkatársainak sem beszélt az itteni eseményekről. Tiszai Lajos, szolnoki újságíró emlékezete szerint 1969 október végén, amikor Kádár megyelátogatás keretében két napig Szolnokon tartózkodott, a tiszaligeti 19 CSEH. G. 2003. 21. p. 20 Szolnok Megyei Néplap 1986. november 5.