Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Cseh Géza: A Kádár-kormány Szolnokon
belügyminiszter még néhány napig Szolnokon maradt. Szabó József őrnagy, a Kilián Repülőtiszti Iskola iskolaezredének parancsnoka szerint, aki egységével a megyei tanács fegyveres őrzését látta el, Apró Antal november 10-e körül összehívta a Szolnokon maradt funkcionáriusokat, a megyei operatív bizottság tagjait és a fegyveres szervezetek vezetőit. Utasította őket, hogy ezentúl mindent annak szellemében tegyenek, ahogyan a Budapesten törvényesen megalakult Ideiglenes Kormány irányelveinek megfelel. Szabó őrnagy szerint Apró Antal Andicsot, Batát és Janza Károlyt, az ugyancsak itt tartózkodó, korábbi másik honvédelmi minisztert kikapcsolta a vezetői tevékenységből. Egy, állítólag Budapestről érkezett parancs értelmében Szabó őrnagy egysége Aprót és néhány más személyt Szolnokról a parlamentbe, Andics Erzsébetet és Bérei Andort Baross utcai lakásukba, Janza Károlyt pedig rózsadombi otthonába szállította. 17 A fentiek szerint Apró szerepe a szolnoki ultrabalos csoport feloszlatásában kulcsfontosságú volt és ezzel Kádár János előtt bizonyára elévülhetetlen érdemeket szerzett. Kádár a korábbi sztálinista politikusokat elfogadta, amennyiben öt feltétel nélkül támogatták, ám a szembeszegülőket gyorsan eltávolította a hatalomból. November 12-én Andics és Piros valóban megjelent Budapesten a parlamentben, de Kádár kérésére hosszabb időre Moszkvába vitték őket, s ezzel esetleges vetélytársait véglegesen kikapcsolta a politikai életből. 18 Az Andics-Bcrei-csoporttal kapcsolatosan talán jogosan merül fel a kérdés, hogy a november 4-ei szovjet beavatkozás után lehetett-e a Kádár-kormánynak alternatívája? Valószínűleg igen, ám semmiképpen sem Nagy Imre reformkommunista irányzata, hanem a Szolnokon összegyűlt ultrabalos, szektás funkcionáriusok, Hegedűs András, vagy valaki más irányításával. Hatalomra kerülésük esetén a következményeket, különösen a megtorlás vonatkozásában, némi borzongással csak sejteni lehet. Talán Kádár János ellentmondásos személyiségének megítélése szempontjából sem lényegtelen a Szolnokon játszott szerepük, hiszen eszközt jelentethettek a moszkvai vezetés kezében. Keményebb fellépésre lehetett velük kényszeríteni a Kreml politikusai szerint túlságosan engedékeny Kádárt, aki csak jóval később, a szovjet gyeplő lazulásával enyhített fokozatosan a politikai nyomáson és mutatta meg másik arcát, s hozta létre az 1960-as években a „gulyáskommunizmus" fraternizáló és élhetővé váló Magyarországát. Az 1956 november 6. és 11. között Szolnokon megjelentetett Szabad Nép kinyomtatott példányait, gépkocsin, motorkerékpáron, sőt repülőn szállították Budapestre és elsősorban a tiszántúli megyékbe. Sok helyre mégsem juthatott el, hiszen a szovjet csapatok mozgása akadályozta a közúti forgalmat. A szolnoki pártlap mindössze hat számot megért, rövid történetének végét a Népszabadságban, november 11-én megjelent célzott támadás jelezte, amely a budapesti pártvezetőség álláspontját tükrözte. Az Amiből nem kérünk című cikk „botcsinálta Szabad Nép"-nek nevezi az Andics-Berei-féle újságot. „Úgy tűnik, látszik, vannak emberek, akiknek az utóbbi napok tragikus eseményei alatt bedugult a fülük, vagy elhomályosult a látásuk....Az egész ország tudja, - ezt adta hírül az MSZMP alapító nyilatkozata is - hogy az új párt központi lapja a Népszabadság.... A szolnoki Szabad Nép neve és nem egy cikke a közelmúltra emlékeztet. A szabadságért küzdő magyar nép megvédi a népi hatalmat minden tényleges eredményével együtt, de ebből a múltból nem kér." folytatta gondolatmenetét a Népszabadság újságírója. A szolnoki Szabad Nép számain nem tüntették fel a megjelentetés helyét. A Szolnoki Rádió bemondónői is Kossuth Rádió Budapest konferálással olvasták be a Kádár-kor17 JSZML. XXXV. fond, 1. fondcsoport, 1956. 5. ö. e. 18 A kulcs Szolnokon keresendő. Dokumentum. Ismeretlen Kádár-beszédek 1956 novemberéből (2.) Szerkesztette és kommentárokkal ellátta: KŐ András - NAGY J. Lambert. Új Magyarország 1995. április 8. - Szabó József őrnagy visszaemlékezése szerint jóval később, 1956. november 16-án került sor az Andics-Berei-csoport Szolnokon maradt tagjainak Budapestre szállítására.
