Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Cseh Géza: A Kádár-kormány Szolnokon

A Kádár-kormány Szolnokon Cseh Géza Az 1989-90-ben végbement rendszerváltás óta számtalan kötet és tanulmány jelent meg az 1956-os forradalomról, ám a külföldi források hozzáférhetetlensége, a résztvevők halála, vagy szándékos hallgatásba merülése miatt még a legfontosabb események körül is sok a fehér folt és az ismeretlen epizód. Ezek közé tartozik a Kádár-kormány Szolnokon töltött napjainak hiteles története, melynek részletes feltárásával a történettudomány mindmáig adós maradt. Noha az orosz források közül a titkosnak tekintett KGB-iratok és katonai dokumentumok valószínűleg még sokáig zároltak lesznek, a szolnoki, helyi levéltári és hírlapanyag, a sajtóban és a helytörténeti feldolgozásokban publikált, továbbá kéziratban fennmaradt visszaemlékezések lehetővé teszik a sorsdöntő napok históriájának vázlatos megírását. Ennek ellenére még a helytörténeti kiadványokban közölt ismertetések és adatok sem kerültek be igazán a köztudatba. Sajnáltaos és jellemző, nemcsak az 1956-os forradalom vonatkozásában, hanem a magyarországi történetírásra általában hogy, a szakma legkiválóbb képviselői helytörténeti publikációkra, helyi levéltári és sajtóforrásokra alig támaszkodnak. Pedig a szolnoki események megismerésével az 1956-os forradalom leverésének több részkérdésérc választ kaphatunk. Mikor és miért éppen ebbe, az akkortájt még alig 40 ezres lélekszámú, vidéki városba érkezett Kádár János és kormányának néhány tagja? Mikor és miért innen sugározták rádión az új kormány felhívását és közleményeit? Kik és milyen szándékkal jelentették meg a városban közel egy héten át, részben a Népszabadsággal párhuzamosan a Szabad Nép pártlapot? Volt-e Magyarországon a Kádár-kormányon kívül más, hatalmi ambíciókkal fellépő és esetleges szovjet támogatással bíró csoport? A rendszerváltás előtt Szolnokon gyakran lehetett hallani azt a vélekedést, mi szerint Kádár azért jött ide híveivel Budapestről(!), mert ebben a városban tudott az „ellenforradalom" a legkevésbé teret hódítani, és a viszonylagos nyugalom kedvező körülményeket biztosított a kormányalakításhoz. 1989-ben aztán egy csapásra kiderült, hogy az egészből csupán a nyugalom volt igaz. Kádár nem Pestről, hanem Moszkvából érkezett, nem november 3-án, hanem 4-cn és elsősorban azért éppen Szolnokra, mert itt működött a szovjet hadsereg hadműveleti központja és november 2-től itt tartózkodott Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka. Konyev már ezen a napon magához rendelte Lascsenko altábornagyot, a Magyarországon állomásozó Különleges Hadtest parancsnokát Tökölről, továbbá Babadzsanjan és Mamszurov altábornagyot, a 8. és 38. szovjet hadsereg parancsnokait, hogy a Forgószél hadművelettel kapcsolatos feladatokat személyesen közölje velük. A két hadsereg parancsnokhelikopterrcl, a Különleges Hadtest parancsnoka páncélozott harci járművel érkezett Szolnokra.

1 Ám a Kádár- kormány Szolnokra településérc vonatkozó kérdés részben így is megválaszolatlan marad. Miért éppen ezt az alföldi várost jelölték ki a hadműveletek irányításának színhelyéül és egyúttal ideiglenes politikai központnak Moszkvában? Miért nem Debrecenben alakult meg az új rezsim, ahol ugyancsak válságos időkben, már kétszer is működött kormány a múltban? Szolnok csupán 100 km-re esik Budapesttől, a földrajzi közelség azonban nem lehetett kizárólagos szempont, hiszen légi úton Debrecenből hamarabb a fővárosba érhettek volna a Kádár-kormány tagjai, mint harckocsikkal Szolnokról. Debrecenben a katonai repülőtér szovjet, Szolnokon 1 GYÖRKÉI J - HORVÁTH M. 1996. 184. p. 1 15