Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Sümegi György: 1956 képtárából - a forradalom képei

Kusztos Endre erdélyi festőművész (a feleségével együtt) október 20-án, szombaton érkezett Budapestre. Október 23-án, kedden délelőtt az Ernst Múzeumban megnézték a Bcrnáth Aurél-kiállítást, este pedig csak sodródtak a tömeggel együtt. „A Sztálinszoborhoz kerültünk, a felvonulási térre. Akkor már sötét volt. A szobor leemelésével kínlódtak, és hegesztőpisztolyokkal vágták körbe a csizma felső száránál, mert nem tudták kiemelni. Az egész figura vastag vasakba volt beállítva, másfél-két méter lehetett az a rész, ameddig a vasakból kihúzták. Szikráztak az acélkötelek, ahogyan megfeszültek. Aztán kiemelték - és nagyon erős, hangos zajjal, robajjal ledőlt. Az öntvény rettenetes suppanását még később, álmomban is hallottam. [...] Daruk magasodtak, a kötelek hozzá voltak erősítve a szoborhoz, a derekához. A jelenség érdekes, különös volt. Gótikus jelenség szinte. Megfogott az egész, a fölfelé tartó vonalak, drótok. A méretek, hiszen az ember nem érte föl a csizma szárát sem. Az emberek parányiak voltak, ott matattak a hegesztő fényében. Sokáig szikráztak az acélkötelck, sokáig próbálták, talán el is szakadt közülük. Azután mégis sikerült kiemelni. Három-négy rajzot, vázlatot csináltam. Ereztem, hogy ezt meg kell rajzolni. [...] Aztán egész végig rajzoltam: óvóhelyeket, mindent. Gyermekeket és a családtagokat, akiknél megszállva voltunk."

10 (6. kép) Kusztos Endre a Sztálin-szobor ledöntésének rajzi rögzítője, s ugyan Budapesten élte át a forradalmat, de a szobor ledöntés helyszínén készített vázlatain, kompozíció-tervein és a Béke első napja című, a vöröscsillag ledöntését ábrázoló, szürrealisztikus ízű, később keletkezett kompozícióján kívül már csak hétköznapi dolgokat (konyhai jelenet, krumplit pucoló, mosó asszony, újságolvasó stb.) és fejeket, asszony-, férfi- és gyerekarcokat rajzolt. „Gondolkodó embereket, meg töprengő katonákat is, búslakodó orosz katonákat, meg búslakodó honvédeket, ahogy ülnek. [...] Lekrokiztam ezeket a mozdulatokat, amelyekben kifejeződött az a töprengés, hogy vajon most mi lesz, hogy lesz tovább". Kusztos a legmegdöbbentőbb élményéről, az elesett emberekről ugyanebben az interjúban adott számot: „sokszor magam előtt látok most is egy-egy eltaposott embert, mint egy lábtörlő, ahogy átmentek rajta a tankok [...] úgy volt szétnyomva, ahogy az ember sokszor lát az utcán egy-egy madarat". Mivel Kusztos Endre a második világháború idején, 1944^45-ben is Budapesten volt, így bi5. kép Gebhardt Béla grafikusművész rajzol a Corvin-köz környékén 1956 október legvégén (Jobbágyi Gábor: Szigorúan titkos emlékkönyv 1956. Bp. 1998. alapján) 10 SÜMEGI GY. 2004. 57-60. pp.