Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - 2006. évi Wellmann Imre-díjasok

2006. évi Wellmann Imre díjasok Gyulai Éva és Nagy Adám A Magyar Múzeumi Történész Társulat — közgyűlési határozata alapján - 2004-ben Weltmann Imre Emlékérmet alapított azon személyek részére, akik a történeti-muzeológia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az emlékérmet azok a hazai és határon túli történész-muzeológusok kaphatják, akik tevékenységüket - a múzeumi munka bármely területén - hosszabb időn át közmegelégedésre és magas színvonalon látták el, illetve az előző évben (években) kiállítás-rendezéssel, tudományos publikációval, vagy a gyűjteménygyarapítás és feldolgozás területén kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az emlékérem évente két személynek ítélhető oda, az erre a célra létrehozott kuratóriumi döntés alapján. Az emlékérem ünnepélyes átadása a mindenkori éves Országos Történész Muzeológus Konferencián, a MAMUTT közgyűlésén történik. A múlt esztendőben hét személyre érkezett javaslat, a kuratórium döntése alapján dr. Gyulai Éva és dr. Nagy Ádám kapta meg az elismerést. Az alábbiakban ismertetjük a két kitüntetettre vonatkozó felterjesztés alapján elhangzott laudációkat. A miskolci Herman Ottó Múzeum a kitüntető díjra egy kolléganőt javasolt, aki nem csupán hosszú ideje magas színvonalon végzett történész-muzeológusi tevékenységével, de egész képzettségével és kutatói habitusával is méltó Wellmann Imre emlékéhez. Gyulai Éva a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelem-latin szakos tanári oklevelet szerzett, amit 1994-ben az ELTE-n heraldikus szakirányú képzettséggel, majd 1999-ben a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán regionális menedzser végzettséggel egészített ki. 1978. augusztus 15. és 2000. március 31. között a miskolci Herman Ottó Múzeum történész-muzeológusa, rövid ideig osztályvezetője, majd főmunkatársa és tanácsosa volt, 2000. április 1-től másodállásban (további jogcímen) végzi ezt a tevékenységet - főállásban a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszék tanszékvezető docense. Latin tudása szinte kezdettől a feudális kor, ill. a kora újkor tárgyi örökségének gyűjtésére és tudományos vizsgálatára rendelte. Bár egyetemi szakdolgozatát - Borzsák István tanítványaként - még Járdányi Paulovits István pályaképéről írta, de Miskolcra kerülve jószerével azonnal a város és Borsod korai történetének kérdései, illetve az azzal összefüggő muzeológiai feladatok foglalkoztatták. 1994-ben summa cum laude minősítéssel szerzett egyetemi doktori címet, disszertációja 1995-ben jelent meg Szőlőbirtoklás Miskolcon aló. században címmel (Officina Musei 3.). Bár Miskolc város históriája kutatásaink egyik pillére, aminek eredményei a város történeti monográfiájának gazdaság- és művelődéstörténeti fejezeteiben is tükröződnek, figyelme a történeti Magyarország egészére, sőt a korszak egyetemes összefüggéseire is kiterjed. Rendszeresen publikál, egyebek között a Hajnal István Kör rendezvényeinek is előadója volt. Részt vesz a magyar történettudomány egyetemes feladatainak megoldásában is (pl.: Királyok könyve forráskiadás és CD-feldolgozás). A történeti kutatás Gyulai Éva tevékenységében organikusan fonódik egybe a magas szintű muzeológiai munkával. Kimagasló tájékozottsággal rendelkezik a tárgytörténetben csakúgy, mint az írásbeliség és a címertan világában. Nem csupán a Hennán Ottó Múzeum és tájmúzeumok állandó kiállításainak rendezésében játszott kulcsszerepet - külön is kiemelendő a Miskolci évszázadok című állandó kiállítás középkori része - de komoly szakmai figyelmet kiváltó időszaki tárlatokat is megvalósított (Étel, ital a régi Kassán, Miskolci portrék, Bocskai - Felső-Magyarország fejedelme, Divat a késő reneszánsz kori Felső-