Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben. A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar példánya

Kultusz és valóság Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben (A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar-példánya) Gyulai Éva Bár a néphagyomány Kossuth után Rákóczi emlékét őrzi leginkább, a vezérlő fejedelem relikviáival mostohán bánt a sors, hiszen meglehetősen kevés ereklye maradt utána, köszönhetően az általa vezetett szabadságharc és államalakulat kudarcának, s így száműzetésének. Mivel II. Rákóczi Ferenc már a felkelést megelőzően is bujdosni kényszerült, s az alig több mint 7 évig tartó háborúk alatt is, hadait követve, hosszabb időre sehol sem állapodott meg, sőt államának központja legtöbbször a táborokban működött, a pompakedvelő barokk főúr gazdag tárgyi környezetét jobbára csak leírásokból ismerjük. Még inkább így van ez a vallási és liturgikus tárgyakkal, jóllehet Rákóczi napjait magánáhítattal kezdte, s ha tehette, mindennap hallgatott misét; - legtöbbször egy tábori sátorban felállított oltár előtt - kevés kegytárgy köthető az elmélyült vallásosságáról is nevezetes uralkodóhoz. így még értékesebb az a két Rákóczi-emlék, amelyet nemcsak szóbeli hagyomány, hanem felirata, illetve könyvbejegyzése is a fejedelemhez köt, ráadásul mindkét relikvia mind a szabadságharc történetének, mind a fejedelem politikai és személyes sorsának egy-egy fontos dátumához kapcsolódik. A miseruha az 1707-es, a könyv az 171 l-es évszámot hordozza. Bár ezek az írásos attribúciók nem vetekedhetnek a levéltárak forrásainak értékével, s leginkább a szentek ereklyéit kísérő sokszor századokkal a haláluk után született - pápai igazolásokhoz hasonlíthatók, azok a tárgyak, melyek valódiságát ezek a „névjegyek" hivatottak igazolni, megérdemlik az utókor figyelmét, hiszen a bennük manifesztálódott históriák nemcsak egykori feltételezett - tulajdonosukról, donátorukról mondanak el sokat, hanem a „hálás utókorról" is. A Rákóczi-casula A szélesebb közvélemény több mint száz éve, a magyar ezredéves ünnepségek óta Rákóczi-ereklyének tart egy kivételes liturgikus tárgyat, a felsővadászi római katolikus plébánia tulajdonában lévő bőrből készült miseruhát, melyet a millenáris vármegye-monográfiák sorozata fényképen is közzé tett (1. kép). Abaúj-Torna vármegye és Kassa 1896. évi monográfiája Felsővadász község egyik nevezetességeként emlékezik meg az egyháznál őrzött becses liturgikus öltözetről, hivatkozva az 1707-es évszámot is tartalmazó feliratára, illetve a hagyományra, amely egy Rákóczi által lelőtt őz bőréből készült darabnak /. kép A felsővadászi Rákóczi-casula és a hozzátartozó manipulas a millenáris vármegye-monográfiában (Abaúj-Torna és Kassa 1896. 298. p. alapján)