Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Historia Carpatica. A kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum Évkönyve (Luby Viktor)

települtek át a Felsö-Bodrog vidékéről, a történelmi Zemplén vármegyéből Bácskába és a Szerémségbe. Azóta is alig keveredtek a környező szerb és magyar lakossággal, sőt a Galíciából szintén ide költözött ukránokkal sem, hiába volt közös a vallásuk. A szerző, mint a téma szakértője, aprólékosan elemzi a ruszin szótárt, elsősorban a mára már ritkának számító kelet-szlovákiai ruszin nyelvjárás emlékeit. Ebből kiindulva Halaga nem is ruszinszerb, hanem kelet-szlovákiai-szerb szótárról beszél, hiszen a bácskai ruszin nyelvjárást ősi kelet-szlovákiai nyelvnek tartja. A Eubomír Mihók, Eudmila Moravcikova, Jozef Petrík szerzőcsoport az újkori magyarországi ipartörténet fontos centrumairól, a Hernád és Bódva völgyében található vaskohókról értekezik. Az értékes tanulmány szerzői a Kassai Műszaki Egyetem kutatói, s a vaskohókkal kapcsolatos újabb tudományos eredményeiket teszik közzé. A Szlovák Érchegység keleti részén, a Hernád és a Bódva térségében fekvő vasolvasztókat a 18-19. században létesítették, sail kohó (Dobsina, Sztracena, Iglófehérhegy, Merény, Prakfalva, Gölnicbánya, Ovíz, Szepessümeg, Korompa, Kassahámor, Miszlóka, Alsó-Mecenzéf, Jászó) egyike-másika egészen a 20. század elejéig fennmaradt. Ércet a környező vasbányákból nyertek, főleg nyersvasat állítottak elő, de foglalkoztak késztermék gyártásával is. A tanulmány a megtalált minták alapján aprólékosan elemzi a korabeli vas minőségét, a gyártási technológiát és annak a korra vetített korszerűségét. A kelet-szlovákiai borvidék jelenkori gazdaságtörténeti elemzését végzi cl a Tőketerebesi Levéltár két kutatója, Juraj Zadansky és Anna Zadanska. A szerzők hangsúlyozzák a Tokaj-Hegyaljához mint borvidékhez tartozó szlovákiai régió különleges gazdasági státusát és földrajzi jellemzőit. A szlovákiai hegyaljai bortermelés máig vitatott kérdés Szlovákia és Magyarország között. A szerzők, akik a vidék különleges minősége mellett érvelnek, az 1953-1990 közötti időszakra vonatkozóan kutatták a borvidék gazdasági fejlődését. Tanulmányuk végén sajnálattal konstatálják, hogy a tervezett fejlődés nem valósult meg, a korábbi Állami Tokaji-bor Vállalat csődbe ment, vagyonát kiárusították, az értékes pincék magánkézbe kerültek. A bortermelőkre nagy munka vár az új gazdasági-politikai szituációban, új telepítésekre lenne szükség, korszerű technológiát kellene bevezetni, ugyanakkor a hagyományos eljárásokat is meg kellene őrizni, a vidéken azonban egyelőre igen lassú a fejlődés, sőt inkább stagnálás tapasztalható. A kötet forrásközlést célzó részének (Materiály) első szerzője, Klaudia Buganová művészettörténész már több éve foglalkozik szakrális néprajzzal. Tudományos érdeklődése középpontjában a népi építészet szakrális, vallási és hiedelmekre vonatkozó elemei, díszítményei állnak, s az utóbbi 5 évben két gazdag képanyaggal illusztrált monográfiája is megjelent Kassa és a környező vidék, a történeti Abaúj-Torna, Sáros, Szepes és Zemplén vármegyékben fellelhető kápolnák és útszéli keresztek topográfiájáról. Érdeklődése most a világi épületeken, a paraszti lakóházakon megjelenő vallási szimbólumok felé fordult, melyeket két nagy osztályba sorol: a mágikus, védelmező jelképek, és a keresztény, bibliai, az 0- és Újtestamentumból vett szimbolikus jelek. Az előbbi csoportba sorolja az égitestek, antik jelképek stb. ábrázolását, az utóbbiba a keresztény antropomorf (pl. Krisztus, Mária, a szentek) képeket, illetve állatábrázolásokat (Agnus Dei, kakas stb.). Buganová kutatása egyben értékmentő is, hiszen a hagyományos népi építészeti objektumok eltűnésével ezek a jelképek is megsemmisülnek. A 2001-ben talált abaújszinai kisebb éremkincs-leletről számol be Marek Budaj numizmatikai cikke. A helyi református templom alapjainál előkerült 32 darabos lelet érdekessége, hogy az egykori Felső-Magyarország területén eddig nem találtak olyan éremkincset, amelyben 17. századi és Rákóczi-kori pénzek együtt szerepeltek. A lelet harmadát az 1704-1707 között a kassai és körmöcbányai verdében vert rézpolturák alkotják, ritkának számít az 1705-ben Kassán vert Rákóczi-poltura. A X-es jelölt poltura igen ritka, mert mindkét lapján madonnas márkabélyeg látható. A többi pénz a 17. század utolsó har-