Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Alma Mater-Banská Stiavnica. A Selmecbányái Bányászati Múzeum Évkönyve 1. (Kőmíves Tibor)

Alma Mater - Banská Stiavnica. Európsky vyznam Baníckej a lesníckej akadémie v Banskej Stiavnici Vystava 07/09/2006 - 19/08/2007. Zborník-1. Banská Stiavnica, Slovenské banské múzeum. Szerk.: Matejkova, Adriana Banská Stiavnica, 2006 (Alma Mater - Selmecbánya. A Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia európai jelentősége. A 2006. IX. 7. - 2007. VIII. 19. között rendezett kiállítás katalógusa) Kőmíves Tibor 2001-ben egy találkozó keretében hat város egyeteme (Leoben, Sopron, Miskolc, Ostrava, Kassa és Zólyom) Selmecbánya város önkormányzatával együttcsen nyilatkozatot írt alá, miszerint a hat egyetem Európa legrégibb bányászati felsőoktatási intézménye, a 18. században alapított Selmecbányái Akadémia jogutódjának tekinti magát. Az ünnepélyes találkozó szervezésébe bekapcsolódott a Selmecbányái (Banská Stiavnica) Szlovák Bányászati Múzeum is, és 2006-2007-ben kiállítást szervezett - „Bányászat Szlovákiában" címmel. A „Bányászat Szlovákiában" c. kiállítás katalógusaként 2006-ban megjelent Alma Mater című kötet egyrészt az akadémia múltját tekinti át, majd az utódintézményeket mutatja be. Foglalkozik az akadémia épületeivel, a Selmecbányán oktató professzorok munkásságával, a Selmecbányái Szlovák Bányászati Múzeum gyűjteményének egyes darabjairól is említést tesz, ugyanakkor a diákliagyományokról sem feledkezik meg. Selmecbányát már a középkor folyamán arany és ezüst lelőhelyeinek köszönhetően, jelentős szabad királyi városként tartották számon. Európai hírnevét a bányászat és a kohászat fejlődését elősegítő találmányok révén érte el, a leghíresebb Hell Mátyás és Hell József vízemelő, szállító és ércelőkészítő berendezése volt. A temiészettudományok a 18. században ugrásszerű fejlődésnek indultak, s az új ismeretanyagok, új szakembereket is igényeltek. A műszaki felsőoktatás hiányában új iskolatípus létrehozása vált szükségessé. Kelet-Európában a legmodernebb technikák Selmecbányán működtek. Környékén számos bányavárost találunk (Újbánya, Körmöcbánya, Bélabánya), érthető tehát, hogy a bécsi udvar az új iskola alapítására ezt a várost szemelte ki. Már az első hivatalosan jegyzett bányászati iskola alapítása előtt léteztek feljegyzések oktatási tevékenységről. Az 1605. december 10-i keltezésű írásos dokumentumból kiderül, hogy Selmecbányán igyekeztek szervezett formát biztosítani a bányászati és kohászati oktatásnak. Az udvari kamara számára szükséges volt a szakemberek képzése (a feljegyzésben egy bizonyos Roth hivatalnok nyilatkozik a hivatalnoki helyek megüresedéséröl és a szakemberek hiányáról). Miroslav Kamenicky tanulmányából a szakértőkkel szemben elvárt kritériumok is kiderülnek, például az egyes jelöltek katolikus felekezethez való tartozását tekintették meghatározónak. Az Udvari Kamara, egy 1630-as keltezésű levele alapján, a Besztercebányai Kamara számára 5-6 udvari szakavatott személyt biztosít, akik a jövőben a megüresedett bányászati és kohászati székek betöltésére hivatottak. Az első bányászati iskola megalapítása a cseh Jáchimovban történt 1716-ban. 1718-ban mérnöki iskolát hoztak létre Prágában és Bécsben. 1735. június 22-én a bécsi udvari kamarai szabályzat Mikovinyi Sámuelt bízta meg a Selmecbányái Bányászati és Kohászati Tanintézet (Berg Schola) igazgatásával. Meghatározta az intézmény tananyagát, az ott tanulók számát és a tanulmányi követelményeket. Kamenicky kellő részletességgel taglalja az alapítandó iskola tanulmányi rendjét, az órák elnevezését és a diákok számát.