Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Vanitatum vanitas. Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Peterdi Vera)

vetve visszavezethető a muzeológiai tevékenység sajátosságára és az ismeretek feldolgozási szintjére, a publikáltság fokára"

13

. Márpedig ez alacsony, holott éppen „Az üvegmüvesség történetét kutató és feldolgozó tudományos munka a múzeum mindenkori gyűjteménygyarapító tevékenységének tükörképe."

14 - lévén olyan tudományág, amelyben az írott források feltárása és a tárgyvizsgálat egymástól elválaszthatatlan. Kétségtelen, hogy még legjelentősebb országos múzeumaink üveggyüjtcményeinck sincs teljes, publikált katalógusa, csak konkrét szempontok szerinti részleges közlések, ill. kiemelkedően értékes tárgyak ismertetései - hogy csak a magunk portája előtt söprögessek, a Magyar Nemzeti Múzeumnak

15 sem. A kötet írója egyfajta közgyűjteményi körkép megrajzolására tesz kísérletet, az első üveggyűjtemény (Magyar Nemzeti Múzeum) létrejöttétől a múzeumok körvonalazódó, kétféle tárgycsoport köré rendeződő gyűjteményi arculatáig. A nívós, történeti jelentőségű és a művészi igényességű, kvalitásos, a felső társadalmi rétegek használatából származó üvegtárgyak gyűjtésének elsőbbsége ahogy az közismert, - hosszú időre általánosan is meghatározta a múzeumi tárgy fogalmát

16

. A kis magyar üveghutákban készült közhasználati termékekre, az ún. parasztüvegekre nem fordítottak figyelmet - állapítja meg a szerző, aki talán éppen ezért, éppen ennek a tárgycsoportnak a gyűjtése mellett kötelezte cl magát. A gyűjteményi keretek bővítése, egy-egy kivételes időszaktól, egy-két jószemű gyűjtőtől (pl. a 19. század végén Telkes Simon, Déri György) eltekintve, csak az 1950-es évektől vált jellemzővé, elsősorban történeti múzeumokban, vidéki helytörténeti gyűjteményekben, részben ipartörténeti kutatások hozadékaként, másrészt kisnemesi és paraszti háztartások tárgykultúrájának dokumentálására.

17 (3. kép) Más-más okból, de a művészettörténet és a néprajz sokáig kizárta ezeket az üvegtárgyakat a gyűjtőköréből: a művészettörténészek - láttuk - az ún. úri üveget favorizálták, a néprajzkutatók pedig csak a tradicionális, önellátó paraszti kultúra használati tárgyait gyűjtötték - bár3. kép Butéiia, 1829. Dunántúl, Somhegy Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém (Fotó: Oszkó Zsuzsa) 13 Üvegmüvességünk...2006. 9. p. 14 Üvegmüvességünk.. .2006. 12. p. 15 Legutóbb 2002-ben, a bicentenárium alkalmából jelent meg nagyobb, részletezőbb áttekintés a Múzeum két üveggyüjteményéről: RIDOVICS A. 2002. 464-471. pp., PET ER DI V. 2002. 490-505. pp. Az egyes múzeumok üveganyagának rendszerező áttekintését jól szolgálják a kiállítások, még inkább a közös, vándoroltatott tárlatok is. Ezekre vannak példák, ha nem is sok, több éppen Veres László közreműködésével, szervezésében (Debrecen-Miskolc-Sárvár, 1988. stb.). 16 A kétféle tárgycsoport létrejötte, koncentrálódása a Magyar Nemzeti Múzeum és az. abból 1879-ben kiváló, Iparművészeti Múzeumként önállósuló intézmény kettéválásához köthető. Harmadik egységként később csatlakozik ezekhez a néprajzi tárgy, amely függetlenedését a szintén a Magyar Nemzeti Múzeumból mint anyaintézményből kiváló Néprajzi Múzeum létrejöttének köszönheti. 17 Szőcs Károly, Lázár Jenő, Takács Béla, Megay Géza, Vajkai Aurél, Eri István gyűjtései és kutatásai. Üvegmüvességünk ... 2006. 11. p.