Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
VI. Könyv- és folyóiratszemle - Vanitatum vanitas. Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században (Peterdi Vera)
nárisan széles látókörű, kiérlelt, kronológiai, lokális és tematikai szempontból egyaránt mindenre kiterjedő kutatáson alapuló jelen kötete pedig a tradicionális hutaüveg-készítés kutatói számára egyenesen megkerülhetetlen. Különösen, mert a legújabb kutatási eredmények figyelembevételével tisztázza a rögzült, a szakirodalomban gyakorta kritikátlanul átvettátadott, újra és újra citált, már-már toposszá merevedett tévedéseket. Műfaji sajátosságainál fogva az összegző, leíró jellegű szakkönyv nem egyszeri olvasmány. Odafigyelést, ismétlődő használatot igényel. Végigolvasható ugyan „egyhuzamban" is, de egy-egy adat, korszakos és tematikai meghatározás miatt időről időre elő kell majd vennünk. Többszöri, elmélyült átböngészés eredményeként bukkanak elő azok a rejtett érdekességek, izgalmas adatrészletek, összefüggések is, amelyek különösen értékessé teszik ezt az alapkönyvet - s amelynek révén a valóban csak apróbb hibák, elírások, szerkezeti buktatók is napvilágra kerülnek... Stílusa gördülékeny, élvezetes, tiszta nyelvezetű. Lényegretörően fogalmaz, a feszes, tárgyilagos szöveget előnyösen lazítják jóízű leírás-betétek, idézetek. Szakirodalmi meghivatkozásai megfelelően épülnek bele a szerző által megalkotott szövegszerkezetbe. Újszerű a csoportosítási rendszere. Jegyzetapparátusa figyelemreméltóan gazdag, a levéltári, múzeumi adattári, szakirodalmi forrásközlések, szövegkritikai megjegyzések és összevetések a szerző körültekintő eljárásáról tesznek tanúbizonyságot. A könyv szerkezeti sajátosságai (fő fejezeteken belüli egy vagy több fejezet, s ezeknek is helyenként/változóan jónéhány alfejezete) miatt azonban a nagy fejezet-egységek végén a jegyzet-rendszer, mindig újraindított számozással, számomra kissé nehézkesen kezelhetőnek bizonyult. A kisebb egységekre bontott folyamatos számozású végjegyzetelés, még inkább a lábjegyzet-forma talán egy ilyen nagyívű kötetnél előnyösebb lett volna. A jegyzetanyagból csakúgy, mint a szövegközi utalásokból egyértelműen kiderül, hogy a kötet írója naprakészen ismeri a teljes magyar, s a vonatkozó külföldi szakirodalmat, a periférikusabb kiadványokban megbúvó írásokat is. Veres László azonban nemcsak az üvegmüvesség szűkebben értelmezett, s egy idő után „körüljárható" (sajnos feldolgozatlan területekkel teli) szakbibliográfiáját használta könyvének megírásához - amelyek között elég kiemelkedő számarányban szerepelnek azon hiánypótló művek, amelyeket ő maga írt!... -, hanem a szélesen értelmezett, társtudományokkal kibővített témakör szakirodalmát is igen körültekintően feltárta - az előzményeket csakúgy, mint a recens anyagot. 8 A kiadvány szövege - lévén ez egy tömörített summázat - sokkal több meghivatkozást nem is igen bírna el. De: érzésem szerint azokon a helyeken, ahol hosszabban, néha szó szerint vett át indokoltan, mert csak ott leírt, primer - szövegeket, méltányos lett volna megnevezni aktuálisan is a forrást, hisz úgyis szerepel a felhasznált szakirodalomban! A 10. oldalon idéz például a könyv egy, a téma mélyebb ismerői számára közismert szövegrészletet (egyik mondatát egyenesen idézőjelben) a parasztüvegek meghatározó sajátosságairól, azok változatos, az európai üvegek formakincsétől leginkább eltérő formáiról, melyek még nemzeti jellemzőket is képesek kifejezni - forrásmegjelölés nélkül. A találó kategorizálás Borsos Bélától származik, a magyar üvegművességről írott emblematikus kötetéből 9 . Szerintem jobb lett volna ezt közkinccsé tenni. A státusza szerint - történész-néprajzos végzettségű-mentalitású szerzővel - a kötet alapvetően történeti-muzeológiai szakirányultságú 10 . A kiadvány nyitó fejezete egyenesen a múzeumokban dolgozó szakemberekhez szól a feladatok, lehetőségek, hiányosságok felsorakoztatásával. A kettős szemléletmód legfőbb bizonyítéka maga a kötetszerkezet, sajátos 8 A szakirodalom széleskörű ismeretére különösen Veres László eddigi publikációinak bibliográfiája a bizonyíték. 9 BORSOS B. 1974. 55. pp. 10 Ismertetéséhez, a történész muzeológusok évkönyve a legmegfelelőbb fórum.
