Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

V. Kárpát-medencei körkép - Bevilagua Olga: Egy felújított műtárgy a Csallóközi Múzeumból - Somogyi György kőtáblája

kai körülvett, az árok felett kettős felvonó híddal, s északi sarkában őrtoronnyal ellátott várkastélyt építtetett. A család múltját kutatók a levéltári forrásokból kiindulva, s kutatási eredményeiket összehangolva többször rámutattak: Somogyi György elkészíttette és várkastélyának falába elhelyeztette saját magát természetes nagyságban, vaspáncélos és sisakos harci öltözetben (4. és 6. kép) ábrázoló domborművét, amelynek (ha az alkotással szemben állunk), a jobb felső sarkában látható Somogyi György címere (5. kép). A domborműn olvasható latin nyelvű vers Ipolyi Arnold fordításában:,, (Állsz, Párduc, kardnál hatalmasabb dolgokat tevő marokkal./ Nemzetséged hírét növelvén, a csillagokig emeled. /Téged Isten emelt föl, Somogyi, a virtus, a porból. Örökre állni fog, cüljon is e megépített hajlék./)'

1 utalva Somogyi György bátorságára és vitézi tetteire. 4-5-6. kép A kőtábla részletei a felújítási munkák során (Fotó: J. Kuba és Strassner) A pozsonyi Kalligram Könyvkiadó Csallóközi Kiskönyvtár sorozatában 1994-ben jelent meg Ipolyi Arnold „Csallóköz műemlékei" című munkájának jegyzetekkel kibővített újabb kiadása, amelyben a síposkarcsai épületet így jellemzi: „A hely régibb korára nézve lásd Egyház-Karcsát, melynek töszomszédos fiókja. A kis falucska közepén régi várkastélya romjai láthatók, tetemes alapfalai négyszögben nagyobb udvartért vesznek körül, melynek keletdéli szögletén magasabb, négyszögű toronyrom s folytatólag még emeletes falak állanak. Előbb ezen torony falába helyezve és beépítve létezett egy kőfaragványú emléklap, mely jelenleg előtte, az utca sarában fekszik. Ezen emlékkő domborműben a várkastély egykori építőjét, Derghi Somogyi Györgyöt állítja elő mellképben: vitéz bajszos alak, fején kócsagos kalpaggal, öltönye a később kori, mellén lemezes, karján pikkelyes vagy gyűrűs páncélviseletből (Ringgeflecht és Plattenharnisch) áll. A kép alatt részben kitöredezett, por és sárral lepett következő, bajjal olvasható fölirat áll, rossz latin versekben büszkén hangoztatva az épület erősségét, alkotója örök nevét, mi a romot és sárban fekvő emlékkövet tekintve valódi gúnyként hangzik: „Stas Leoparde manu operis fortissima ferri, Robara gentis extollis nomen ad astra tuae. 6 SOMOGY] M. 2004. 10. p, 7 IPOLYI A. 1994. 211. p.