Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
IV. Kiállítások - Forgó Géza: 100 éves a makói kórház. Kiállítás a hagymaházban
100 éves a makói kórház Kiállítás a Hagymaházban Forgó Géza 2006. október 6—7-én ünnepelte a makói dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház és Rendelőintézet 100 éves jubileumát. Az évforduló első állomása a makói József Attila Múzeummal közösen rendezett kiállítás volt. A 100 éves a makói kórház című kiállítást Forgó Géza, Juhász István, Pintér Attiláné (József Attila Múzeum) és Műhelyi Mariann (dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház) rendezték a múzeum gyűjteményében található anyagból, és a kórház dolgozói által erre az alkalomra összegyűjtött emlékekből, amelyet október 6-án délelőtt 10 órakor dr. Baráth Lajos igazgató, dr. Dehelán Aurélia orvosigazgató és Forgó Géza, a múzeum munkatársa ajánlott az érdeklődők figyelmébe. (1. kép) A makói hagymaház aulájában összegyűlt látogatók a megismerhették a Csanád Vármegyei Szent István Közkórház, majd 1989-től dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház- és Rendelőintézet történetét 1866-tól - hiszen betegellátás már ekkor volt - egészen napjainkig, benne a 100 évvel ezelőtt emelt (1906-ban megnyitott), akkor korszerűnek számító épület létrejöttével. Korabeli fényképeken és képeslapokon hasonlíthatták össze az érdeklődők, hogy mi számított modernnek 1866-ban és 1906-ban, illetve milyen egy mai, új kórházépület, amely 2003-ban nyílt meg. A kórháztörténct áttekintő neves orvosokkal foglalkozott, akik közül külön ki kell emelni a kiváló szervező dr. Uray Vilmos (1882-1950) igazgatót, sebészorvost, hiszen neki és munkatársainak köszönhetően az egykori közkórház 1913 és 1944 között országos hírű intézménnyé vált. Fokozatosan bővült az ellátott szakterületek száma és mind több és több beteg távozott gyógyultan a makói kórházból. Az orvosok közül az alábbiakról olvashattak rövid életrajzot a látogatók: dr. Bálint Nagy István (1891-1931) orr-fúl-gégész, dr. Diósszilágyi Sámuel (1893-1963) kórházigazgató, belgyógyász, dr. Felletár József (1893-1972) szülész-nőgyógyász, dr. Stróbl Ferenc (1902-1975) igazgató, szülész-nőgyógyász, dr. Szabó György (1905-1982) szemész, dr. Tóth Aladár (1903-1976) oiT-fül-gégész. A felsoroltak nem csak orvosok, hanem a város közéletének aktív résztvevői voltak. Pl. dr. Bálint Nagy István orvostörténeti kutatásokat folytatott, és a Kolerajárványok Csanád vármegyében című könyvét is megismerhették a látogatók, dr. Diósszilágyi Sámuel színháztörténeti tanulmányokat írt és szervezte Makó zenei életét, dr. Tóth Aladár és dr. Szabó György szakirodalmi munkásságával emelkedett ki, utóbbi 1943-ban németül megjelent Klinik und Patologie der Uvealtberkulose című - a kiállításon is bemutatott könyve európai elismerést hozott szerzőjének. A kórház osztályai közül megismerhető volt a belgyógyászat, a sebészet és sebészeti műtő, a patológia, a szemészet (2. kép), az orr-fül-gégészet és a röntgen osztály. Ez utóbbi dolgozói hozták a legnagyobb érdeklődést keltő tárgyat, egy röntgengépet az 1930-as évek elejéről, amely míves kivitelével a kiállítás legszebb darabja volt. (3. kép). Minden bemutatkozó osztály múltját és jelenét is kiállította. Történetük rövid leírásait orvosok készítették, de az ápolás 100 évéről az egykori főnővértől olvashattak beszámolót. A szövegblokkok önmagukban unalmasnak hatottak volna, de az orvosok, nővérek és egyéb alkalmazottak által összegyűjtött több tucat fényképen néha önmagukat és ismerőseiket is felismerhették a látogatók. A gyógyítás legmodernebb eszközei mellett a legnagyobb figyelmet a régi eszközök keltették, hiszen némelyik darabot már évtizedek óta nem használják, csak az idősebbek ismerik. Ezek nosztalgiát keltettek az orvosokban és némi „félelmet" a betegekben.
