Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
IV. Kiállítások - Némedi Csaba: Egy '56-os kiállítás születése. A „Sorsfordító napok - A vízügyek és Esztergom a forradalom sodrásában" című kiállításról
rehabilitálták. A forradalom mártírjai közé emelték, ám Esztergom városában a véres sortűz elrendelője maradt. Élmények, tapasztalatok 2006. szeptember 15-e és november 24-e között 6310 látogató tekintette meg a a kiállítást. Örvendetes tény e számadat mellett, hogy nagyon sok iskolai csoport, diák látogatott el hozzánk. A több mint két hónapos időtartam alatt két „hullám" volt nagyon intenzív: az egyik a megnyitó utáni két hétben, a következő pedig az októberi megemlékezések idején. Az október 26-i városi megemlékezések keretében '56 résztvevői látogattak el hozzánk, és a diákok körében aratott siker mellett talán az ő elismerő szavaikra lehetünk a legbüszkébbek. Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy az iskolai csoportok látogatása során múzeum és iskola kapcsolatának számos problémájára figyelhettünk fel. Felmerült bennem a kérdés, vajon milyen érettség, milyen kor szükséges ahhoz, hogy valaki egy ilyen jellegű kiállítást úgy tekintsen meg, hogy élményekkel gazdagon távozzon el. A csoportok vezetése során azt tapasztaltam, hogy 15-16 éves kor alatt a diákok elhanyagolható hányada bizonyult fogékonynak a témára, a bemutatás eszközeire. Másik gond a tudásbeli hiányosság. Természetesen napjainkban már nehezen várható cl, hogy fiataljaink naprakészek legyenek az ötvenes évekből, ám mégis szíven üti az embert, amikor középiskolás diákok Rákosi Mátyás arcképe előtt tippelgctnek, hogy ki is lehet ez a figura, majd érkezik a válasz: „Rákóczi"... Sajnos, más esetekben tapasztalhattuk, hogy úgy használnak kifejezéseket, hogy azok tartalmát egyáltalán nem ismerik. Ez az oktatás azon feladatára hívja fel a figyelmet, hogy nem csak információk halmazával, hanem ismeretekkel, fogalmi magyarázatokkal is fel kell vérteznünk diákjainkat, hogy fontos történelmi folyamatokat valós tartalmuk, súlyuk szerint kezeljenek, értelmezzenek. 2006. november 24-én a tablók lekerültek a falakról, a dokumentumok visszakeiiiltek a gyűjteményekbe, a hanganyagokat archiváltuk. Mégis van lehetőség arra, hogy a kiállítás bár más formában - tovább éljen. Napjainkban már szinte feltétel a múzeumi szakmai munkához, illetve a korszerű kiállítások létrehozásához az anyagok digitalizálása. A Sorsfordító napok c. kiállítás anyaga - végig a kiállítás létrehozása folyamán - párhuzamosan élte a maga „digitális életét". Mező Ákos informatikus kollégámmal közösen elkészítettük a kiállítás internetes változatát, amely a http://1956.dunamuzeum.hu oldalon tekinthető meg. Fontosnak tartom, hogy egy-egy kiállítás zárása után hasonló változatok jelenjenek meg, ugyanis a fentebb említett folyamatosság mellett lehetőség nyílik az egykor bemutatott kiállítási anyagot kiegészíteni, további elemekkel bővíteni. Nem köti kezünket a kiállítási tér szabta korlát; amit tárlatvezetés során a látottakat kiegészítve csak szóban tudunk közvetíteni, itt maradandó formában is elérhetővé válhatnak. Az 1956-os forradalom évfordulójának egyik fontos tapasztalata az, hogy további igen komoly feladatok várnak még ránk. Sürgősen be kell gyűjtenünk - mert holnap talán már késő lesz -, a még élő szemtanúk szóbeli és írásbeli visszaemlékezéseit, továbbá fel kell kutatni azokat a személyeket és családokat, akik aktív részesei vagy elszenvedői voltak a sorsfordító eseményeknek. Birtokukban még számos írott, képi és tárgyi dokumentum bújhat meg. Ennek érdekében meg kell találnunk az emberek megszólításának legcélravezetőbb módját, és feloldani azt az elzárkózást, amelyre a szakma talán önmagában nem is képes. Be kell látnunk, hogy 50 év - úgy tűnik - még nem volt elegendő, hogy a társadalmi tudatban '56 a megfelelő helyérc kerüljön. Ez is mutatja jelentőségét, hiszen nagy nemzeti eseményeink közül elég csak 1848/49-et említeni, amelynek szintén évtizedekre volt szüksége ahhoz, hogy tudomány és társadalom a történtekről, azok történelmi szerepéről konszenzusra jusson. Múzeumaink feladata, hogy ezt színvonalas, tartalmas és informatív kiállítások rendezésével segítsék elő.
