Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

IV. Kiállítások - Némedi Csaba: Egy '56-os kiállítás születése. A „Sorsfordító napok - A vízügyek és Esztergom a forradalom sodrásában" című kiállításról

József, Ruszkay Endre és Kocsis Árpád szintén izgalmas visszaemlékezéseiből vett írásos részletekkel egészítettük ki a tablókon. Egy fordulat története A kiállítás megnyitójára 2006. szeptember 15-én került sor. A zárás dátumául november 24-ét tűztük ki, aminek szimbolikus jelentősége is volt. Ugyanis 1956. november 24-c volt az a nap, amikor Esztergom városában megjelentek az első szovjet csapatok, s elfoglalták helyüket a kaszárnyákban (egészen addig a napig szovjetek nem állomásoztak a városban, fegyveres incidens esetén magyarok lőttek magyarokra...). A több mint két hónapos nyitvatartási időt az is indokolttá tette, hogy kiállításunkat elsősorban a forradalmat csak tankönyveikből ismerő diákoknak szántuk. Érdekesen alakult az itt állomásozó hadosztály parancsnokának, Mecséri János ezredesnek a sorsa. Mecséri tudta, hogy gyorsan felívelő pályáját főként párttagságának, és a kommunista vezetők bizalmának köszönheti, ezért hálával és hűséges szolgálattal tartozik a nekik. Megtanulta, hogy „a katona kétkedés nélkül teljesíti felettesei parancsát." E szellemben viselkedtek beosztottjai is az említett tragikus napon, amikor felettesük utasítását követve a tömegbe lőttek. Mecséri ekkor még Budapesten tartózkodott, de visszatérését követően azonnal igyekezett úrrá lenni a helyzeten. Keményen fellépve tegyük hozzá felhatalmazás nélkül - rendcsinálásba kezdett a városban. Természetesen a lakosság ellenszenve napról napra fokozódott Mecsérivcl és katonáival szemben. Ám egyre jobban eltűnt az a biztos háttér Mecséri mögül, amely abban a tudatban tartotta, hogy a rend és törvény nevében cselekszik. Október 28-ára megérett benne a fordulat, amely a „pártos" katonatisztet a forradalom mellé állította. Felutazott Budapestre, hogy tájékozódjon a kialakult helyzetről. Itt a Honvédelmi Minisztériumban Maiéter Pál fogadta, aki megerősítette Mecsérit abban, hogy a forradalmi Magyarországot kell szolgálniuk. Kettejük sorsa innentől kezdve ugyanazon tragikus vég felé haladt a továbbiakban. Mecséri különböző magas szintű katonai feladatok ellátását végezte, amelyeket többnyire Maiétertől kapott, akit időközben (november 2-án) honvédelmi miniszterré neveztek ki. November 3-án ő vezette azt a biztosító részleget, amely Tökölröl a Parlamentbe és vissza kísérte a szovjet delegációt. Útközben ellenőrizte a Juta-dombnál lévő tüzelőállást. Aznap este mint a magyar küldöttség kíséretének parancsnokát fegyverezték le és ejtették foglyul a tököli szovjet parancsnokságon. Első fokon 1958. augusztus 14-én szervezkedés vezetése vádjával halálra ítélték. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Különtanácsa 1958. november 13-án jogerőre emelte. November 15-én kivégezték. Ma sírja a 301-es parcellában található. Sztálinista katonából forradalmár. Sajátos életút Mecsérié. Mégis jól rávilágít 1956 „lélektanára". Saját lelki vívódásai, zavarodottsága jól érzékeltetik mindazt a bizonytalanságot, ellentmondások sokaságát, amely gyakran még a pártállam híveiben, kiszolgálóiban is ott rejtőzött. ítéletet pedig többször is hoztak felette. Egyszer halálra ítélték, egyszer 5. kép: Mosonyi Emil