Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

IV. Kiállítások - Némedi Csaba: Egy '56-os kiállítás születése. A „Sorsfordító napok - A vízügyek és Esztergom a forradalom sodrásában" című kiállításról

4. kép: A Sötét-kapu alagútjában (Fotó: Benedek Attila) A kiállítás párhuzamosan jelenítette meg az országos és esztergomi történéseket, s központi részébe azt az eseményt emelte, amely a város történelmében szinte egybeforrt a forradalommal. Hogy eljussunk ide, bemutattuk a város 1950-es években történő tudatos „megfojtását". A kommunista hatalom „szemében gerenda volt" s a katolikus egyház központja. A „klerikális jelleg" mellett szemet szúrt a hatalmon levőknek a város kisgazda vezetése (Bády István polgármester személyében) is. Ezt a tanácsrendszer bevezetése számolta fel. A város 1950 után megszűnt megyei székhely lenni, Esztergom neve még a megye elnevezéséből is eltűnt. Az új Komárom megye központja Tatabánya lett. Az egyházi ingatlanokat államosították, a Bazilika melletti szemináriumi épületbe a Magyar Néphadsereg 7. gépesített hadosztályának parancsnoksága költözött. Az érseki székhelyt ezt követően „katonavárosként" is emlegették. A város megalázása eljutott arra a szintre, amikor már felmerült magának Esztergom nevének az eltüntetése is: Dózsafalva néven tervezték a bányászváros Doroghoz csatolni. Ezek után nem meglepő, ha az esztergomiak nagy része gyűlölettel nézett a kommunista vezetőkre és 1956-ban az első vidéki városok között állt a forradalom mellé. De hogy fonódott össze a Sötétkapu mint helyszín a forradalommal? A fővárosi eseményekről Esztergom lakossága a rádióból és újságokból szinte azonnal értesült. Az első megmozdulásra október 25-én került sor, majd másnap a vidéki események legtragikusabb eseményeinek egyik helyszínévé vált a város, és a Sötétkapu. A helyiek szemében hosszít évtizedekig - sokszor még ma is - 1956 összefonódott a Sötétkapuval. Déli 12 órakor három, felkelőkkel teli busz érkezett a Hadosztályparancsnokság épületéhez. Céljuk a visszaemlékezések és a feltételezések szerint az ott őrzött politikai foglyok