Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

I. Tanulmányok - Gyulai Éva: Kultusz és valóság - Rákóczi-relikviák egyházi gyűjteményekben. A felsővadászi Rákóczi-casula és a jezsuiták homonnai kollégiumának Escobar példánya

„ivónak berendezett részében" (!) állt, s kopottságából ítélve gazdája igen sokat használhatta (14. kép). Az egyszerű széket 1898-ban adta el, hosszas rábeszélés után, a Klobusiczky család egyik tagja vadásztársának, Strozzi Vidats Jánosnak,

77 s az ö felesége, Polyáni Bognár Eszter „finom tollú miskolci írónő" adta tovább a kassai múzeumnak. A barokk főúr tárgyi környezetétől igencsak idegen, s feltehetően jóval későbbi tárgy köré fonódott kultuszból kiderül, hogy az ereklye sokszor csak ürügy arra, hogy a nagy elődök emlékezetét ébren tartsa egy közösség. 1942-ben ez a parasztszék szolgáltatta az alkalmat, részben az adományozó írónőnek, részben Mihalik Sándor múzeumőrnek, akinek apja, Mihalik József rendezte 1903-ban a Rákóczi-ereklyekiállítást (a Rákóczi-kutatás is lehet örökletes hagyomány!), hogy élénk fantáziával idézze fel Rákóczi viharos ifjúkorát és elfogatásának regényes körülményeit: „A fejedelem bujdosásában megírta Confcssioját, s ebben az öregedő és csalódott fejedelem túl szigorúan ítéli meg fiatalkori mulatozásait. Azt írván, hogy sokszor tobzódott a világi örömökben és későn adta át magát az ivás gyönyörének. Fiatalságának gondtalan korszakából származik ez a kedves emlék, ez az ivószék, mely egykor éppen abban a várában volt, melyben később fiatal felesége és gyermeke ágya mellett elfogták, és mely elhurcoltatása keserűségéből fakadt részben a magyar szabadságharc megindításának döntő pillanatában."

78 14. kép „Jvószék" Rákóczi sárosi várából a kassai Felsőmagyarországi Múzeum gyűjteményében. (MIHALIK S. 1942. alapján.) A búcsúzú fejedelem kultuszához Rákóczi életének két jelentős eseménye szolgáltatta az alapot. Míg az „ivószék" Rákóczi első, nagysárosi elfogatásának és búcsújának emlékét őrizte, hasonlóan Benczúr Gyula: IL Rákóczi Ferenc elfogatása a nagysárosi várban c. festményéhez (1869, Magyar Nemzeti Galéria), illetve a 19. század végétől széles körben terjedt olajnyomatig és falvédőkig, amelyen Rákóczi feleségétől búcsúzik. A homonnai jezsuitáktól származó könyv a fejedelem másik, hazájától való végleges búcsújának kultuszát erősítette, 77 Strozzi Vidats János (1862-1940) MÁV-főtiszt, a miskolci járványkórház, a Levente Egyesület megszervezője 1940 októberében hunyt el Miskolcon. (Magyar Jövő, 1940. okt. 19.) Első felesége Keresztszeghy Etta írónő volt, akitől 1894-ben egyévi házasság után elvált. 78 MIHALIK S. 1942. 70Tp.