Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

III. Új szerzemények - Berta Ferenc: A szolnoki Damjanich János Múzeum fényképgyűjteményének gyarapodása

A szolnoki Damjanich János Múzeum fényképgyűjteményének gyarapodása Berta Ferenc A Damjanich János Múzeum Történeti Osztályának archív fotótára az elmúlt időszakban egy igen jelentős mennyiségű, pontosan 409 darabból álló, egységes pozitív fényképgyűjteménnyel gyarapodott. Az első felvétel 1852-ben készült, míg a kollekció utolsó darabja napjainkban, 2002-ben. A többségében pozitív, sok esetben vintázs felvételek a mignon mérettől a kabinet méreten keresztül a ma közkedvelt 30 x 40 cm-es méretig reprezentálják a százötven év alatt Szolnokon megfordult, és egymást váltó, műteremmel rendelkező fényképésziparosok - a város lakosságát kiszolgáló - tevékenységét. A gyűjtemény alapján nyomon követhető az egyes korok, időszakok vizuális megjelenési stílusa, valamint az ipar technikai fejlődése. Az első fotográfiát Becker Z. Soinló lotaringiai utazó fényképész készítette 1852-ben. A felvétel passzpartúján megtalálható a felvételt készítő saját kezű aláírása, valamint címe. A kép Kálmán Mihályt és feleségét, Bihari Rozáliát ábrázolja házuk udvarán. Az őt követő, ugyancsak lotaringiai utazó fényképész Franz X. Secker, a már említett házaspárt 1854-ben fotografálta le. A passzpartún fellelhető a színezett fémbélyegző lenyomata. A gyűjtemény kiemelkedő egységét képezik a város első fényképészműtermének termékei, melyet Chryastel Ignatz hajdani pékmester készített. Az 1856-tól datált műterem fotográfiái között a szolnoki Etienne család tagjait ábrázoló képek a legérdekesebbek, mivel a családi fotográfiai szokásait egészen 1938-ig követhetjük nyomon a különböző műtermek munkái alapján. A pontos beazonosítást segíti a gyűjteménnyel együtt a múzeumba került adattári mellékletek: minden egyes fényképésziparosról levéltári dokumentumok másolata, interjúk, maguk a fényképészek vagy rokonaik visszaemlékezései. Innen tudhatók a már az előbb olvasott adatok is. Tudható a pontos iparkezdés- és iparfelmondás dátuma. Honnan jött, és a város mely pontján (utcanév és helyrajzszám) nyitott műtermet, és ha távozott a városból, hol nyitott legközelebb műtermet. Volt e fióküzlete és melyik városban. Több fényképészről életrajzi adat is rendelkezésre áll, valamint egyes műtermek létesítésének története, rajzos melléklet, átalakítási dokumentumok teszik teljessé a gyűjteményt. Arról a fényképészről is van adat, akitől sajnos - az egy-kéthetes működése miatt - fénykép nem található a gyűjteményben. A gyűjtemény feldolgozása folyamatos, hisz a meglévő archív fotógyűjtemény egyes darabjait ezek alapján pontosítjuk, rendezzük, valamint kiemelkedő feladat, hogy a hiányzó fényképeket a lakosság köréből begyüjtsük. A beérkezett gyűjteményből 2002-ben kiállítás készült az archív fotótár darabjainak kiegészítésével. Ekkor jelent meg „A fényképészipar 150 éve Szolnokon" című könyv. A kiállítást követően megmozdult a múzeumlátogatók és múzeumbarátok köre. Jelen időszakban egy, a városban 1850-ben letelepedett malomgépész, a Reinhemeir család fotó- és iratgyűjtemény érői folyik a tárgyalás. Reméljük, mihamarabb gyűjteményünkben tudhatjuk. (1-2. kép)