Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

III. Új szerzemények - Fári Irén: Diáksapkák a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében

Szeged legrégibb múltú reáliskolája az 1874-75-ös tanévben vált 8 osztályos tcljcsfokú föreáliskolává. A Horváth Mihály utcai új épületbe 1894-ben költözött, amikor a Dugonics téri épületét megkapta a Szegedre helyezett királyi tábla. Baross Gábor nevét az 1922-23-as tanévben vette föl az iskola. Az 1934-ben életbe léptetett tanügyi reform után fejlődött gimnáziummá. Első osztálya az 1935-36-os tanévben már gimnáziumi tantervvel indult, a másodikban reálgimnáziumi, a 3-8. osztályban még reáliskolai tantervvel tanítottak. A reáliskola 194l-re fogyott el, a következő évben egyetlen osztályból állt a reálgimnázium. A végzett növendékeknek függetlenül az iskola típusától egyenértékű érettségi bizonyítványt adott, amely minden típusú egyetemre való felvételre jogosított, tehát képesítési szempontból nem volt különbség a reáliskola, a gimnázium és a reálgimnázium között. A több mint 500 fős tanulói létszáma azl. világháború után csökkeni, 250-300 fő között mozgott. (5-6. kép) 2. kép A II. kerületi Állami Polgári Leányiskola sapkajelvénye ( Móra Ferenc Múzeum gyűjtemény). Szeged 3. kép A II. kerületi Állami Polgári Leányiskola sapkajelvénye (magáng\ 'üjtemény), Szeged 4. kép Kovács Jolán a II. kerületi Állami Polgári Leányiskola egyensapkájában, 1942 5. kép A Baross Gábor Gimnázium egyensapkája. Szeged A három szegedi fiúgimnáziumot nézve föltűnő a Baross sajátos szociális összetétele. A kisiparosok gyermekeinek aránya magasabb, mint a másik két középiskolában, de a kiskereskedői és munkás réteg is crősebben volt képviselve. A reáliskolát gyakorlatiasabb tananyaga miatt kedvelték jobban. A tanított tárgyak részben eltértek: kémiát, ábrázoló geometriát, szabadkézi rajzot, latin helyett német nyelvet oktattak. A Barossban a kisiparos gyerekek magas aránya megközelítette az értelmiségi réteg gyermekeinek arányát, ami középiskola esetén nem jellemző. Talán éppen ezért a Baross szellemisége demokratikus volt „ha a társadalom ellenállását legyőzve valaki bejutott oda, abban az iskolában senki sem éreztette vele, hogy milyen mélyről jött" - írja Péter László irodalomtörténész, az iskola