Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

III. Új szerzemények - Fári Irén: Diáksapkák a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében

Diáksapkák a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében Fari Irén A Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztályának gyűjteményében három diáksapka található, kettő ajándékozás, egy vétel útján került az állományba. A legutóbb bekerült két szegedi közül a jelvény nélkülit egykori tulajdonosa adta a múzeumnak az őt ábrázoló fényképpel együtt, így a használat idejére és módjára, a sapkán viselt jelvényre is pontos információnk van. A Móra Ferenc Múzeum Éremtárában szép sorozat gyűlt össze az 1945 előtti iskolák jelvényeiből és az 1945 utániakból is. Sajnos keletkezésükről nagyon kevés adatunk van. Még az iskolai évkönyvek sem említik a leírásukat, a tervezés és a használatbavétel idejét sem. Ez esetben a gyűjteményünkben levő jelvénnyel nem volt kiegészíthető a sapka, a rá való jelvényt egy szegedi magángyüjtő szívességéből ismerjük. A két háború közötti időszakban az iskolai évkönyvek megemlítik és több-kevesebb részletességgel foglalkoznak viszont az egyenruhákkal, néha rajzot is közölnek a lányok számára. A szakirodalmi adatok, a kortársak visszaemlékezései és dokumentumai alapján kirajzolódik az 1930-as évek második felétől használatos iskolai formaruha és sapkaviselet, amely összefüggött a kor magyaros ruhamozgalmával. A magyaros ruha felélesztésével több hasonló kísérlet után a Ferenczy Ferenc belügyminiszteri titkár alapította Magyar Öltözködési Mozgalom járt sikerrel és ennek eredménye az iskolai formaruhák megváltozása is a középfokú tanintézetekben. A Mozgalom a Magyar Iparművészet c. lap mellékleteként megjelent Muskátli c. kézimunkaújságon keresztül adott hírt a Mozgalom fontos eseményeiről és az évente sikeresen megrendezett divatverseny eredményeiről. Az 1930-as évek magyaros ruhamozgalma különbözött a reformkori és a 19. század közepi előzményétől. Nemcsak nemzeti érzelmeket fejezett ki, hanem viselőjének politikai állásfoglalását is tükrözte. Összhangban állt a korszak több hasonló nemzeti törekvésével. A Mozgalom nemcsak a magyaros szabásvonal és az európai divat összeegyeztetésére törekedett, hanem magyar anyagok fölhasználására és a népművészet motívumkincsének alkalmazására is. A vonal, anyag és dekoráció kérdésében a díszítést lehetett legkönnyebben alkalmazni a kor követelte szabásvonalhoz. A Mozgalom 1934-ben azzal a kéréssel fordult Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a középiskolákban a magyar ruhakultúrát támogassa az idegen szellemű és művészietlen formaruha helyett. A miniszteri körlevél hatására az iskolák sorra vezették be a magyaros jellegű egyenruhát. Az egyes felekezetek, illetve állami és az egyházi iskolák között lényeges különbség az egyenruha kérdésében nem volt. A szegedi múzeumba került egyik diáksapka polgári leányiskolái egyenruha tartozéka volt. Szegeden öt polgári iskola szolgálta a 10-14 éves korosztály tanulási lehetőségeit: két állami fenntartású a fiúknak, a leányoknak kettő állami és egy egyházi. Ezeken kívül 1929ben elkészült a Szegedre helyezett Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola gyakorló iskolája fiú- és leány tagozattal. A sokat vitatott, de a két világháború között végig népszerű polgári iskola célját az 1927. évi XII. tc. a következőkben határozta meg: „A polgári iskolának az a feladata, hogy a tanulót vallásos^ erkölcsös és nemzeti szellemben gyakorlati irányú általános műveltséghez juttassa és ezzel közvetlenül a gyakorlati életre, vagy a középfokú szakiskolára előkészítse. A polgári leányiskola feladata ezenfelül művelt, magyar polgári háziasszony nevelése." Főként a gyakorlati pályára készülők iskolája volt, de nem zárta el a továbbtanulás le-