Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
III. Új szerzemények - Szende László-Szvitek Róbert József: Szapolyai János levele Paolo Gioviohoz a Magyar Nemzeti Múzeumban
tudós munkájához a magyarországi hely- és személynevek helyes leírásán túl tartalmi megjegyzéseket is fűzött. 15 Oláh Miklós is bizonyíthatóan kapcsolatban állt Giovioval, hiszen 1530. december 23-án írt levelében Buda ostromáról tudósította őt. 16 Egy másik levelét ad Jovium amicum címzéssel látta el. Ha elfogadjuk, hogy ezt a levelét is Gioviohoz írta a majdani esztergomi érsek, akkor biztosan állítható, hogy az itáliai humanista járt Magyarországon a nyitrai püspöknél, hogy barátságot kössenek. 17 Sulicä Szilárd egyetértve Okányi Pállal azt feltételezi, hogy Oláh további leveleket is írt az itáliai humanistához, azonban ezeket csak ad amicum címzéssel látta el, de tartalmuk alapján íródhattak a neves történetíróhoz. 18 Közvetett adatok alapján további magyarországi kapcsolatokat tulajdoníthatunk Giovionak. Brodarics István 1522-ben Magyarország követe volt a Szentszéknél. Ekkor köthetett ismeretséget egymással a két tudós. Giovio 1526. január 10-én levelet is írt a kancellárhoz, amelyben egy költőt ajánl figyelmébe, aki Rómából tér haza szülőföldjére. 19 Verancsics 1548-ban írt levelének egy megjegyzése szintén az ismeretséget erősíti meg. 20 Giovio történetírásában kétszer is említi, hogy látta Werbőczyt Rómában és így akár közelebbről is megismerkedhetett a Tripartitum szerzőjével. 21 Rajtuk kívül Martinuzzi Györggyel volt patrónusi viszonyban, aki anyagilag is támogatta. 22 Giovio ismertségét és elismerését mutatja, hogy Zsámboki János orvosokat és bölcselőket metszetekkel bemutató, 1574-ben megjelent munkájában közli Giovio arcképét, a kép alatt négysoros versben pedig megemlíti orvosi és történetírói tevékenységét. 23 Történeti munkájának jelentőségét mi sem bizonyítja szemléletesebben, minthogy a későbbiekben magyar történetírók használják fel Magyarország történetét bemutató munkáikban. 24 Ezek közül a legkiemelkedőbb Illésházy Miklós „História Regni Hungarici" című 34 könyvből álló írása, amely az 1490-1613 közti eseményeket tárgyalja. 25 Pethő Gergely is vesz tőle adatokat Rövid magyar krónikájához, mint erről művében az 1572. év eseményeinek bemutatása előtt beszámol. 26 Belső-Szolnok vármegye jegyzője, Somogyi Ambrus, aki Bonfini munkájának folytatásaként írta meg Magyarország és Erdély történetét 1606-ig, szintén felhasználta müvéhez Giovio történetírását. 27 Mellettük Brutus János Mi15 SZALAYL. 1857. 178-226. pp. 16 IPOLYI A. 1875. 122. p. 17 Uo. 104. p. Sulicä kétségeit fejezi ki abban, hogy a levél valóban Gioviohoz íródott. Vayer Lajos szerint a találkozóra 1530-ban került sor. Nem tartja kizártnak, hogy látogatása során akár Visegrádra és Budára is ellátogathatott, hiszen Giovio a két város épületeiről részletesen ír történetírásában. VAYER L. 1985. 134. és 136-137. pp. Itt szeretnénk köszönetet mondani Radnóti Klára kolléganőnknek, aki a tanulmány fordításában segítségünkre volt. 18 SULICÄ SZ. 1907. 136. p. 19 Uo. 129-130. pp. 20 „Stephanus Brodaricus, Sirmiensis primo, mox Quinqueecclesiensis, postremo Vaciensis episcopus, amicus, dum vixit, tuus, tili vei mecum nunquam non memor" SZALAY L. 1857. 180. p. 21 SULICÄ SZ. 1907. 151. p. 22 SULICÄ SZ. 177-179. pp.; VAYER L. 1985. 134-135. pp. 23 A mü címe: Icônes veterum aliquot, ac recentium Medicorum, Philosophorumque elegiolis suis editae, opera I. Sambuci. (OSZK RNYT App. H. 460.) A vers szövege: Undigenam gentem dum consectsris in Urbe, | Et leni curas morbida membravia: | Mox sacer abriperis studio, subito arma, decésque | Concinis: nunc hamum saepius esca fugit. 24 SULICÄ SZ. 1907. 184. p. 25 FODOR H. 1940. passim 26 PETHŐ G. 1993. 124. p. 27 A PALLAS NAGY LEXIKONA 1897. 77. p. Müvének címe: Ambrosii Symigiani Pannonii, notarii comitatus, Szolnok interioris in Transsilvania, Rerum Hungaricarum post Bonfinium gestarum História, ab a. 1490 usque ad a. 1606.
