Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Gál Éva: Drágakövek és utánzatok muzeológus szemmel

Drágakő A drágakövek olyan, a természetben keletkezett ásványok, közetek és szerves vegyületek, amelyeket az ember emelt a drágakövek rangjára szépségük, ritkaságuk és ellenállóképcsségük (keménységük), e hármas kritériuma alapján. A drágaköveknek tehát nincs külön osztálya pl. az ásványok között. Ha egy ásvány szép színű, átlátszó, csiszolásra alkalmas példányát fedezik fel, az drágakővé válhat, s lehet, hogy ékszerbe ugyan nem foglalják, de a gyűjtők számára ritka és értékes darabokként kerülnek forgalomba. (Ezeket nevezzük „gyüjtőköveknek".) Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a három kritérium nem mindig teljesül. Elég, ha az igazgyöngyre gondolunk, amely szép és ritka, de nagyon puha, szerves eredetű - mégis minden korban a legértékesebbek közé sorolt - drágakő. A drágakövek legnagyobb része ásvány, amely állhat egyetlen elemből (a gyémánt kristályrácsszerkezetét pusztán szénatomok alkotják), de zömében különböző, meghatározott rendben kristályosodó vegyületek, pl. az ún. korund csoport tagjainak (rubin, zafír) vegyi összetétele alumínium-oxid, amely még nyomelemeket is tartalmaz. A kőzetekre hozhatjuk példaként a lápisz lazuli (lazurit, lazúrkő) nevű csodálatos kék színű, piritkristályokkal tarkított drágakövet, amely többfajta ásvány együtteséből keletkezett. A szerves eredetű drágakövek csoportjába tartozik az igazgyöngy, a borostyán, a gagát, az elefántcsont, és a korall. Féldrágakő Dr. Schmidt Sándor, A drágakövek című könyvében már 1890-ben elvetette ezt az elnevezést, a szakemberek azóta is folyamatosan e név használata ellen szólnak, de mindhiába. Talán túlságosan is meggyökeresedett a köztudatban. Pedig a „féldrágakő" - dr. Obcrfrank Ferenc szavaival élve - tudományosan meghatározhatatlan, és kereskedelmileg káros elnevezés. Nincs „félig drágakő" és „egészen drágakő"! Mindamellett területenként, koronként mást-mást értettek ezen az elnevezésen. Például a 7-es keménységű kvarcnál nagyobb keménységüek voltak a drágakövek, a kisebb keménységüek a féldrágakövek, vagy egy másik csoportosítás szerint a gyémánt, rubin, zafír, smaragd és az igazgyöngy drágakő, a többi féldrágakő. (A fegyverekben, díszedényekben, ékszerekben is gyakran előforduló türkizek, korallok és a különféle achátfajták a tudományos szakmunkákban is sokszor helytelenül - féldrágakőként szerepelnek.) A szakemberek javaslatára, tehát kerüljük a féldrágakő elnevezést és bátran használjuk a drágakő nevet. További érvként egy cseh szakkönyvből idézünk:

2 „Korábban az ékszerkészítés céljára használt ásványokat drágakövekre, míg az olcsóbbakat féldrága és díszítőkövekre osztották. Ez a megkülönböztetés különösen a drágakő-kereskedelemben volt szokásos, és elsősorban a kövek ritkaságán, fényén és keménységén, valamint szépségükön alapult. Az ilyen ismérvek szerinti szigorú csoportosítás azonban nem vált be. ...Ma ez a megkülönböztetés már nem érvényes. Szakmai körökben az egységes „drágakövek" megjelölésben egyeztek meg." Ékkő Az ékkő szó, hasonlóan a féldrágakő kifejezéshez, többféle jelentéstartalmat foglal magában, amelyet az alábbi két idézettel szeretnék igazolni. „Ékkő: Gyűjtőfogalom minden díszítőkő számára; más fölfogás szerint csak a kevésbé értékes vagy átlátszatlan köveket foglalja magába. Valójában nincs meggyőző választóvonal a „többi" drágakő és e között, ennélfogva gyakran egyszerűen a drágakövekkel azonos jelentésű szónak tekintik."

3 2 BAUER, J.-BOUSKA, V.-TVRZ, F. 1989. 8. p. 3 SCHUMANN, W. 1992. 10. p.