Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Gál Éva: Drágakövek és utánzatok muzeológus szemmel

Gondolatok a Történeti Muzeológiai Szemle „ Műhely " rovatához Tisztelt Kollégák! A múlt századi, egy-egy mesterséghez kötődő iparos lapokban, apró hírek, cikkek sora tudósított a szakma fogásairól, gyakorlati tudnivalókról, megbecsült mesterek sok évtizedes tapasztalatairól abban a hitben, hogy a fiatalok tanulhatnak ezekből, az idősebb generáció átadhatja tudását, az olvasóközönség látóköre kiszélesíthető, s egyfajta hasznos eszmecsere, illetve tapasztalatcsere alakulhat ki. Az alábbi tanulmánnyal, a már eddig is sok-sok hasznos információval, gondolatébresztő, értékes írással megjelenő Történeti Muzeológiai Szemle egy eddig kevésbé kihasznált rovatát, a Műhely-X szeretnénk gazdagítani. A mélyen tisztelt Szerkesztőség tagjaival együtt arra szeretnélek buzdítani Benneteket, ragadjatok tollat (vagy helyezkedjetek el kényelmesen egy számítógép előtt) és írjatok! Legyen ez a rovat a műtárgyak mélyebb megismerésének, a múzeumi munkában oly fontos anyagismeretnek tudásbővítő színterc. Hiszem és vallom, hogy mindenkinek van mondanivalója, gyakorlati tapasztalatai, a sok éves munka során szerzett olyan ismeretei, amelyeket átadhat! Segítsük egymást! Jómagam az 1980-as években, ötvösségtörténeti kutatásaim során szembesültem azzal a ténnyel, hogy az ötvöstárgyakba foglalt kövekről semmit sem tudok. Szerencsére, az ELTE Természettudományi Karán 1988-ban indult az első drágakő határozói tanfolyam, amelyre fiatal muzeológusként nagy lelkesedéssel jelentkeztem. Tanáraink - dr. Oberfrank Ferenc, dr. Takács József, dr. Bognár László - a témában megjelent, azóta is legjobb hazai szakkönyvek szerzői, külhoni munkák szakfordítói és lektorai, adták át tudásukat a kétéves képzés alatt, s nagy türelemmel foglalkoztak a népes hallgatósággal, zömében ötvösökkel, ékszerészekkel, becsüsökkel, az ékszerkereskcdelemben dolgozókkal, s ha jól emlékszem, akkoriban én voltam az egyetlen muzeológus a tanítványok között. Tudom, hogy a drágakövek és számtalan utánzatuk világa, s az erről szerzett ismeretek eléggé periférikusnak tűnhetnek a múzeumi szakember szemében. Megkérdezhetnétek: ugyan mikor és hányszor találkozik egy muzeológus értékes ötvösmübe foglalt drágakövekkel? Mégis reménykedem abban, hogy talán mindenki számára hasznos információkat, tapasztalatokat tudok átadni, amelyeket mindennapi munkátok során eredményesen tudtok majd hasznosítani. Gál Éva