Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Balpataki Katalin: Egy „szocialista település", Százhalombatta az 1950-es évek forrásaiban

Egy „szocialista település", Százhalombatta az 1950-es évek forrásaiban Balpataki Katalin A ma szocialista iparvároskent ismert Százhalombatta az 1950-cs évek végéig alig kétezer fős szerb-magyar lakosságú, falusias, Duna-parti település volt. Az itt élők döntően mezőgazdasággal, halászattal foglalkoztak, de számosan dolgoztak ipari munkásként a helyi téglagyárban és a Budapest környéki üzemekben. A községhez tartozó lakott külterületi helyek nagyobb részén mezőgazdasági munka folyt, és közigazgatásilag hozzá tartozott Dunafüred, a budapestiek által felkapott nyaralótclep is. Társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedése a II. világháború végéig kiegyensúlyozott falusi képet mutatott. Az országos politikai események kívülről, felülről érkeztek a faluba, és többnyire a közvetlenül érezhető hatásokra reagáltak, akkor is önvédelmi, önfenntartó töltettel. A kommunista berendezkedés, a többpártrendszer felszámolása, a magántulajdon megszüntetése, a tervgazdálkodás bevezetése, a társadalmi elitváltás stb., az 1950-es évek közepére a falu gazdasági, társadalmi egységét megbomlasztotta, majd a „szocializmus építése" 1960-tól teljesen átalakította. A mezőgazdaságból élők tehetetlenül nézték életterük kisajátítását. A központi ellátó egység (közigazgatás, egészségügy, iskola) kivonult a falu központjából és a kialakulófélben lévő új város területén helyezkedett cl. A fejlesztések, építkezések kizárólag ezeken a területeken folytak és a falu hosszú időre perifériára szorult. Az egykori lakosság jó része integrálódott az új rendszerbe (lakótelepre költözés, ipari munka), más része pedig élte tovább falusias életét. A község történelme átmenetileg háttérbe szorult, illetve átértékelődött a szocialista történetírás kritériumai szerint. Fcrcnczi Illés,

1 egykori tanácselnök helytörténeti gyűjtőmunkájának köszönhetően számos kordokumentum maradt fenn a százhalombattai Matrica Múzeum történeti gyűjteményében. Ezeket kiegészítve a Pest Megyei Levéltár és az Állambiztonsági Hivatal Történeti Levéltár anyagával, személyes visszaemlékezésekkel, forrásokkal, kirajzolódik Százhalombatta 1950-es évekbeli története, különösen a forradalmi napok eseményei. Az 1956-os forradalom során kicsúcsosodott személyes és kollektív sérelmek gyökerei az agrárpolitikai túlkapásokon túl a II. világháborút lezáró szovjet katonai, gazdasági, politikai megszállásig vezetnek vissza. A Vörös Hadsereg 1944. december 6-i dunai átkelésével Százhalombatta egy újabb megszállási zónába került, melynek következményeként a szovjetizálás szinte azonnal megkezdődött. A közelgő „vörös ár" elöl a lakosság jó része a falu felett található pincékbe, földbe vájt barlanglakásokba húzódva várta a front elvonulását. A szovjet katonák által elkövetett atrocitások, zabrálások a dunafüredi telepen élőket érte először és itt tartott a legtovább, ezt támasztják alá az 1945-ben írt feljelentések is.

2 (1-2. kép) Háborús jóvátételként 1945. december 13-án 13 férfit a Dunán átkelve kelet felé, „málenkij robotra" tereltek,

3 majd 1946. január 5-én a falu férfi lakosságának egy részét Érdről Baján, Szegeden, Temesváron keresztül útnak indították a szovjet munkatáborok felé. Az eseményeket nem dokumentálták, azonban egy-egy iratban találunk utalásokat a történ1 Ferenczi Illés 1960-1970-ig kooptált tanácselnök, 1970-1990 tanácselnök-helyettes, 14 éves kora óta - 1944-től - a kommunista párt tagja. A helytörténet lelkes kutatója, őrzője, a múzeum létrehozásának támogatója volt. 2 Rendőri jelentések 1945-1946. Matrica Múzeum Történeti Gyűjteménye, ltsz: 2006.1.104. - 2006.1.110. (továbbiakban: MM ltsz.) 3 Megerősített szóbeli közlés (Bauer Margit - 2004.)