Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Sedlmayr Krisztina: A „Pedrazzini-ing"

semmiféle fejetlenség nem uralkodott. Orvos- és nővérhiánnyal sem küzdöttek, mert az intézmény más kórházakban dolgozó szakembereket is munkába állított. A beteg szállítása, ill. az a körülmény, hogy Párizsban nem ismerték a sebesülés és a korábbi kezelés történetét (zárójelentést ugyanis nem kértek) idézte elő Pedrazzini állapotának rohamos romlását, majd november 7-én bekövetkezett halálát. A magyar forradalom eseményeit a nyugati világ felé közvetítő hős fiatalember alakja, tragikus sorsa a budapesti '56-os legendárium viszonylag kevéssé ismert eleme. A közszájon forgó nevek és történetek, vagy az a megfogalmazás, hogy „a magyar forradalom tiszta volt, mert a Rákóczi úton végig betört kirakatokból nem vittek el semmit" — dr. Róbert József csaknem ugyanazokkal a szavakkal fejezte ezt ki, ahogyan apámtól magam is számtalanszor hallottam -, tehát az '56-ról való közbeszéd vékony korpusza a rendszerváltás után, de még inkább az elmúlt években kerekedett ki. A Pedrazzini-történet az 1990-ben a Köztársaság téren elhelyezett emléktábla, a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett tárlat, majd az állandó kiállításban látható relikvia, a kórházi ing révén került a közönség elé. A sokszor mosott, megszürkült vászoninget a hozzá kapcsolódó történet és a hitelesség teszi kivételesen értékes múzeumi tárggyá.