Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Balahó Zoltán: Nagy Imre emlékanyag a Magyar Nemzeti Múzeumban

(ltsz.: 91. 29. IL), a Cyma márkájú svájci ébresztőórát pedig az Orsó utcai házban használta, az ágya melletti éjjeliszekrényen (ltsz.: 91. 29. 20.). Öngyújtóinak egyikét a robosztus, téglatest formájú nikkelezett, asztali, benzines öngyújtót „N. I." monogrammal látták el a Gamma-gyár ajándékozó dolgozói, 1948-ban (ltsz.: 91. 29. 24.). A másik, kisebb öngyújtót is a Gamma-gyár készítette, annak oldalán zománc népköztársasági (Rákosi-féle) címer látható (ltsz.: 91. 29. 25.). Ez utóbbi Snagovban is Nagy Imrével volt. Az erős dohányos Nagy Imre egyik igen szép szivarszipkája is a gyűjtemény része. A borostyánból készült szipka szárán és végén mintát formáló rézdrót fut körbe díszítésül (ltsz.: 91. 29. 7.). A politikus szenvedélyes bicskagyűjtő volt, a lánya visszaemlékezése szerint mindig két bicskát hordott magával. A gyűjteményben szereplő sokfunkciós zsebkések egyikét még feltehetően a Szovjetunióból hozta magával és vele volt a forradalom alatt és később Snagovban is (ltsz.: 91. 29. 22. 1-2.). A közismerten örökké szemüveget hordó Nagy Imre egyik aranyozott keretű bifokális szemüvege és barna bőrtokja (ltsz.: 91. 29. 2. 1-2.), valamint egyik enyhén ovális formájú, aranyozott fémkeretű, rugós csíptetőjű cvikkere (ltsz.: 91. 29. 1. 1-2.) lelhető fel a gyűjteményben. A visszaemlékezés szerint ez utóbbi inkább tartalékul szolgált, ezért maradhatott meg az Orsó utcai lakásban. Nagy Imre kedvenc hobbija volt a fényképezés, így nem meglepő, hogy egy 1940 körüli Contax Zeiss Ikon fényképezőgépet őrzünk tőle (ltsz.: 91. 29. 4. 1-2.), valamint fénymérőt (ltsz.: 91. 29. 5. 1-2.), színházi látcsőt (ltsz.: 91. 29. 37. 1-2.) és egy Szovjetunióból származó diavetítőt (ltsz.: 91. 29. 40.), amit feltehetően gyógykezeléséről hozott magával az unokái számára. Külön említést érdemel Nagy Imre házilag eszkábált ún. betegcsengője, amit az ágya mellett tartott 1954-55 fordulóján, szívinfarktusából való felgyógyulásakor (ltsz.: 91. 29. 34.). (2. kép) Nagy Imre és családja majdnem tizenöt éven keresztül élt önként vállalt emigrációban a Szovjetunióban, ahonnan több tárgyunk is származik. A Sztálin és Mikojan arcképével, valamint az ötágú csillaggal „díszített" fekete bőr pénztárcát Nagy Erzsébet elmondása szerint az apja Grúziában vette, ahol 1942-43-ban a szovjet kormány cvakuáltjaként dolgozott a moszkvai rádió magyar nyelvű adásában (ltsz.: 91. 29. 12.). A Szovjetunióban eltöltött éveket idézi még egy kisméretű, Leningrádban készített úti sakk-készlet is (ltsz.: 91. 29. 26.), valamint egy szintén leningrádi eredetű Szojuz töltőceruza, bőrtokkal (ltsz.: 91. 29. 32. 2-3.). Ez utóbbi íróeszköz megjárta Nagy Imrével a romániai fogságot is. A tárgyak külön csoportját képezik azok az ajándéktárgyak, amiket Nagy Imre házelnökként (1947-1949) és első miniszterelnöksége idején (1953-1955) kapott különböző vállalatok dolgozóitól, településektől. Ezek a tárgyak a korszak „ízlésének" megfelelően eléggé nívótlanok, díszítésmódjuk és megmunkálásuk minősége gyenge, ezért inkább eszmei, mintsem művészi értékkel bírnak. Az ajándékok között találunk: Túrán márkájú „Nagy Imre Házelnök" felirattal ellátott zöld díszceruzát, sárgaréz kupakkal (ltsz.: 91. 29. 6. 1-2.); műbőrkötéses határidőnaplót a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat dolgozóitól, amit Nagy 2. kép Nagy Imre ún. betegcsengője, 1954-55 fordulója (Fotó: Kardos Judit)