Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Balahó Zoltán: Nagy Imre emlékanyag a Magyar Nemzeti Múzeumban

Nagy Imre 1956. november 4-ig - a jugoszláv követségre való bemenekülcséig feleségével és özvegy édesanyjával lakott együtt, aki férje után néhány száz forintos nyugdíjat kapott. Felesége fiatalabb korában a kaposvári felső kereskedelmi iskolai végzettségével pénztárosként dolgozott a helyi munkás fogyasztási szövetkezetben. 1928-ban Bécsbe, majd Moszkvába követte férjét, ahol azonban nem állt többé munkába, sőt még 1945-ös hazatérésüket követően sem, mindvégig háztartásbeli maradt. Még romániai internálásából való hazatérését követően sem állt munkába, ezért 1959 januárjától havi 800 Ft szociális segélyt kapott a Fővárosi Tanácstól.

7 Az erőszakkal Romániába hurcolt családtagok közül elsőként az iskolaköteles gyerekeket szállították haza - 1958 szeptember elején - repülőgéppel. A szülők nélkül hazatért Nagy Imre-unokák rokonoknál lettek elhelyezve, a 11 éves ifj. Jánosi Ferencet Égető Lászlónál, Nagy Imréné bátyjánál, a 6 éves kislányt, Jánosi Katalint pedig felesége nagynénjénél, Szerdahelyi Elememénél helyezték el. Azok az asszonyok, kiknek férjét a Nagy Imre és társai perben halálra ítélték és kivégezték, illetve bebörtönözték csak az utolsó transzporttal térhettek haza vonattal, 1958. december 11-én, a november 16-i országgyűlési és tanácsi választásokat követően. Ekkor érkezett haza Nagy Imréné, született Égető Mária és lánya, Jánosi Ferencné, született Nagy Erzsébet is.

8 A lakáskérdés rendezése nehezen ment, mivel az Orsó utcai házba már nem mehettek vissza, hiszen azt a rendőrség lezárva tartotta, később pedig az állam hasznosította. Ezért a hazatért asszonyok is Égető Lászlónál laktak a Balzac utca (XIII. ker.) 21-ben. Fontos megemlíteni, hogy hazatérésüket követően nem sokkal, valamikor 1959 tavaszán, február végén vagy március elején, Nagy Imre özvegye és lánya bemehettek a lepecsételt Orsó utcai házba és a hatóságok jelenlévő emberei mellett a rendelkezésükre álló néhány perc alatt összeszedett tárgyakat magukkal vihették. A lakáskérdés végül 1959 februárjában oldódott meg, amikor is Nagy Imréné, lánya és két gyermeke beköltözhettek egy VII. kerületi négyszobás tanácsi lakásba, az Akácfa utca 6ban. Ide tért vissza Jánosi Ferenc (Nagy Imre veje) is az 1960-as amnesztiát követően a váci fegyházból. Néhány értékes Nagy Imre-dokumentummal gyarapodtunk 2006-ban is, amikor a Miskolcon élő nyugdíjas könyvtárigazgató, Hubay László, - Nagy Imre unokaöccse (Nagy Imre, Mária nevű húgának másodszülött fia) - önzetlen ajándékozása révén a Magyar Nemzeti Múzeum gazdagabb lett néhány anyakönyvi kivonattal, Nagy Imre egyik dedikált könyvével, eljegyzési értesítővel, valamint Nagy Imre özvegyének gyászjelentésével. A közel ötszáz tétel anyagfajtáját tekintve három fő csoportba sorolható. Majdnem száz tétel Nagy Imre személyes használati tárgyait, ruhadarabjait és ajándéktárgyait, valamint kitüntetéseit tartalmazza. A papíralapú dokumentumok alkotják a második csoportot, több mint százhúsz tétellel. Köztük találhatók igazolványok, kéziratok, meghívók, röplapok, könyvek és plakátok, valamint képzőművészeti alkotások. A harmadik és egyben legnépesebb csoportot a fényképek alkotják, tételszámuk meghaladja a 250-ct. Az összegyűjtött anyag áttekintésekor önkéntelenül is kirajzolódik a szemlélődőben Nagy Imre politikai pályafutása, még ha annak minden egyes részlete nem is tud feltárulni előttünk. Mindennapi életének használati tárgyai, személyiségének, megjelenésének jól ismert „kellékei" - kerek orrcsíptetős szemüvege, kedvenc zsebkései, szürke utcai kabátja és a fotózás iránti érdeklődéséről tanúskodó fényképezőgépe -, mind-mind az olvasmányainkból, a korabeli fényképekről és a filmhíradókról jól ismert Nagy Imre képet idézi. 7 SIPOS L. 2006. 449-450 pp. 8 Uo. 47-48. pp.