Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)
II. Közlemények - módszertan - műhely - Jalsovszky Katalin: Az 1956-os forradalom fotográfiái a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában
A város háborús sebeit, az összelőtt, romos, kiégett lakóházakat, középületeket megörökítő felvételek az épületkárok konkrét felméréséhez, megmutatásához szolgálnak nélkülözhetetlen forrásként. (34. kép) Végül Gyáni Gábor egyik írásának ürügyén szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos a közgyűjtemények fényképeinek tudományos feldolgozása és közzététele. Ebben az írásában Gyáni arra hívja fel a figyelmet, hogy a kollektív emlékezet kutatója számára „mindenekelőtt a szubjektív megnyilatkozások lenyomatai, vagyis a napló, a memoár és az oral history szolgálnak szükséges és elengedhetetlen forrásul." Mivel ezek „(...) korrigálják, a történeti igazságnak megfelelően módosíthatják a hivatalos történetkép igazságait (...)", ám, írja Gyáni, a „fontosságukat sokkal inkább az adja, hogy a népi emlékezet tárgyi bizonyítékait adja kezünkbe (...)" 5 Gyáni Gábor írásában az oral history mellől fájón hiányzik a „visual history", a múltat vizuális formában megtestesítő fotográfia, holott a képi források éppúgy módosíthatják, vagy kiegészíthetik a történetképet, és a népi emlékezetnek éppúgy felbecsülhetetlen értékű dokumentumai, mint a szöveges kútfők. S ez az 56-os forradalom emlékezetével kapcsolatban különösen igaz, hiszen abban, hogy a rendszerváltást követő években lehetőség nyílt a forradalom valóságos, sokarcú történetének feltárásához, sokat köszönhetünk a megmaradt és előkerült, látható, megmutatható képeknek. 32. kép Elesett vöröskeresztes a Köztársaság téren. 1956. október 30. (Fotó: Eötvös Gyula) Ebben az ügyben azonban mi, muzeológusok sem teszünk meg mindent, hiszen ritkán adunk a történészek kezébe gyűjteményismertető katalógusokat és nem sűrűn publikálunk olyan dolgozatokat, amelyek a fotóból kiindulva, azt forrásként elemezve mondanának újat, többet, vagy mást, mint a szöveges források.
