Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Jalsovszky Katalin: Az 1956-os forradalom fotográfiái a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában

A közvéleményben kibontakozó hatalmas lelkesedést és szolidaritási hullámot, a Magyarország felé meginduló segélyáradatot nem csupán a szöveges riportok váltották ki, hanem az crös érzelmi reakciókat ébresztő fotók is. Konkrét, kézzelfogható eredménye volt például Ata Kandó, Hollandiában élő magyar fotóművész felvételeinek, aki november elején az osztrák-magyar határon megrendítő fotósorozatot készített a magyar menekültekről. Az év karácsonyán Hollandiában megjelent képesalbumának hatására gyűjtési akció indult, és félmillió holland forint folyt be a menekültek javára. (1. kép) A forradalom leverése után a fénykép a hatalom kezében a megtorlás eszköze lett. A hatóságok hajtóvadászatot indítottak a fotók után, begyűjtötték az Ofotért üzletekbe, fényképészműhelyekbe előhívásra, nagyításra beadott filmeket. Elkobozták a Magyar Távirati Iroda fotóosztályától a negatívokat, s ezek máig sem kerültek elő. Több éves börtönbüntetés járhatott izgatásért azoknak, akiknél a házkutatások során a forradalom időszakában készült fényképet találtak. A fegyveres harcok résztvevőit fényképek alapján keresték, s a fénykép döntő bizonyék volt a peres eljárásban. A nyomozó hatóság felhasználta a külföldi magazinokban megjelent képeket is, s ezért e lapokban később a felkelőket ábrázoló képeken felismerhetetlenné tették a személyeket. (2. kép) Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találhatók a rendőrség által összegyűjtött, albumokba rendezett fotók, amelyek a fegyveres harcok résztvevőinek azonosítását, az események pontos rekonstrukcióját szolgálták. A periratokhoz mellékelt, a peres eljárásban bűnjelként, bizonyítékként szereplő fényképek többségét Budapest Főváros Levéltára őrzi. A fotográfiák megtorlásban betöltött szerepének feltárásában mindkét intézmény tudományos munkatársai jelentős eredményeket mutatnak fel. A fotó terhelő bizonyítékként történő felhasználására ezért csak egy viszonylag ismert, de jellemző és drámai példát említenék: Wittner Mária és Havrilla Béláné Sticker Katalin ügyét. A bizonyítékok között döntő szerepet játszott az a fénykép, amelyen fegyverrel a kézben állnak a Corvin közi felkelők csoportjában. Wittner Mária hiába állította a tárgyaláson hitelt érdemlően, hogy soha nem viselt fegyvert, s a géppisztolyt csupán a fényképezés kedvéért akasztották a nyakába, a halálos ítéletet nem kerülte el. ítéletét - talán fiatal korára való tekintettel a fellebbviteli tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, társát azonban, a 27 éves Havrilláné Stricker Katalint kivégezték. (3. kép) 2. kép Az Üllői út és a Nagykörút kereszteződése, 1956. október 30. körül (Fotó: Stefan hdoses) Revue, 1956. december 1.