Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Bircher Erzsébet: A kényszerek foglyai. Bányászok az 1956-os forradalom utáni gazdasági konszolidációban

toztatnak a magatartásukon a gyilkosok. Ha abbahagyják azoknak a bányászoknak fenyegetését, akik dolgozni akarnak" 10 Ugyanakkor az élet mindenapjait, bért és munkakörülményeket érintő követeléseiket váratlan nagyvonalúsággal teljesítette a kormányzat - időként az eredetieken is túllépve, elébe menve a bányászok újabb követeléseinek. A november 29-i a Kassai-féle rendeletet a stabilitás felé tett újabb lépésként lehet értékelni. Ez egy végrehajtási utasítás volt amely, mintegy utólag díjazta a bányászok novemberi „viselkedését". A mai szemmel furcsa logikájú utasítás szerint, akik november 1. és 10. között nem vették fel a munkát, azoknak a normál bért kell fizetni, akik saját hibájukon kívüli okokból nem tudták felvenni a munkát, azok részére a munkástanácsok által reálisnak ítélt bért kell kifizetni. Akik tényleges munkát végeztek azok a béren felül 100%-os jutalmat kapnak.

11 A folyamatos tárgyalások, a gazdasági követelések ígérete azonban nem oldotta meg az energiaválságot. November utolsó napjaiban a bányászok többsége már felvette a munkát, de a korábbi leállásból eredő hiányok, szervezetlenség sok helyen csak azt tette lehetővé, hogy a fenntartási munkákat végezzék el, vagy a környék közintézményeit ellássák. Ahhoz azonban, hogy az ipari termelés meginduljon ez kevés volt. Ezt hátráltatta, hogy számos helyen spontán - a kormány iránti bizalmatlanságból, s a szerveződő karhatalom iránti ellenszenvből táplálkozó - sztrájk alakult ki. A helyzetet megoldandó Kádár János személyes találkozót határozott el a bányászat vezetőivel. Kádár János tárgyalása Kádárnak hatalomra kerülése utáni első vidéki látogatása Tatabányára vezetett. Ennek az volt a célja -, ahogy Apró Antal fogalmazott -, hogy Kádár tárgyaljon a bányászok képviselőivel. Az igazi okot valójában az jelentette, hogy a bányászatnak ezt a különösen fontos, érdekeikért, céljaikért igen csak hatékonyan küzdő városát „bevegyék",az állandósulni látszó, újra és újraszerveződő sztrájkokat végre beszüntessék, a bányák normális működését biztosítsák. A Tröszt és a Munkástanács képviselőivel lefolytatott tárgyalás sok szempontból eredménytelen és következményeiben legalábbis felemás volt. A vezetők ismertették az ismétlődő sztrájkok okait: egyaránt megjelölve a válságos munkaerőhelyzetet, de a Kádár által november 26-án elmondott beszédét is, amely, ahogy fogalmaztak, legalábbis kétségeket ébresztett az addigi kádári beszédekben elhangzott ígéretek és a kijelentések komolysága iránt. Különös tekintettel aggodalmasnak ítélték meg azt, hogy a beszédben Kádár a munkástanácsokat reakciósnak ítélte. Kádár nem volt hajlandó politikai kérdésekről tárgyalni: a termelést gazdasági, s nem politikai kérdésnek tekintve. Olyan pártot ígért azonban, amely nem bürokratikus szervezet, ő maga a munkásságért akar harcolni, s együtt élni velük, egy kenyeret enni. A beszéd azonban nemcsak ígért, fenyegetett és visszautasított is. Nevezetesen a párt öklének tartott karhatalom ügyéről nem volt hajlandó tárgyalni, a pufajkások kérdésében nem volt kompromisszum. A hatalom gyakorlása nem népszavazás kérdése. A munkáshatalmat meg kell védeni, mondta, s ezzel összefüggésben beszélt a munkásőrség tervezett létrehozásáról.

12 A tárgyalások látszólag minden valós eredmény nélkül zárultak. A bányászok fenntartották követeléseiket az elmondott Kádár beszéd ígéretei és fenyegetései ellenére. A 10 MSZMP Ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956 nov. 1 1-1957. január 14. 11 MOL XlX-F-17-f 13.d. Később ez az utasítás lett Kassai miniszterhelyettes felmentésének alapja. Az indoklás az volt, hogy felborította a normális bérezési rendet. A valóságban a munkástanácsok „helyzetbe" hozása nem volt 1957 áprilisára elfogadható. 12 GERMUSKA P. 84-85. pp.