Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 7. (Budapest, 2007)

II. Közlemények - módszertan - műhely - Sümegi György: 1956 képtárából - a forradalom képei

csináltam, miután úgy 3 órára hazaértem. Azonnal hozzáfogtam. Fantasztikus élmény volt ez, Goyát imádtam (A háború borzalmai), s ezeket goyás rajznak szántam".

13 Évtizedek múlva is pontos Baranyay András leírása, sötét tónusú, drámai hangoltságú, szürrealisztikus rajza valóban fölidézi az élmény mélységét. (8. kép) A forradalom képi megrögzítő! sorában egyedi, csak rászabott hely illeti meg az akkor nyughatatlan érdeklődésű, kitelepített családban felnövő és emiatt hátrányokkal induló, képzőművészeti pályára készülő Rapaich Richárdot. 0 rajzolt, naplót írt és fényképezett a forradalom napjaiban, s ez a háromágú tevékenység sajátos összefonódottságban, egymásra épültségben jelenik meg. Október 24-én szülei lakásából (Március 15-e tér, a Mátyás pince épülete) az V. emelet magasából próbálta rögzíteni rajz-krónikásként az onnét jól látható eseményeket. Ebből a sajátos nézőpont megválasztásból következően felülnézetesek az aznap készült Rapaich-rajzok. „Édesapámék albérleti szobájának ablakából néztem az utcai harcok látható és hallható fejleményeit. Onnan rajzoltam mindjárt az először szemem elé kerülő fegyveres, civil ruhás szabadságharcosokat. Röviddel rá az első tankot is. Mintha egy fűm jelenetei elevenedtek volna meg. Az [...] ablakból látni lehetett a Duna Szálloda felé haladó fehér zászlós parlamentereket".

14 Alapmotivációját, indítékát így jelzi Rapaich: „Gondoltam, ilyen dolgokat soha nem fogok látni, ezt meg kell örökíteni". Noha a 9. kép Rapaich Richárd: 1956. oki. 25. dél felé: Váci út sarkán.papír, ceruza, színes ceruza, 15x21 cinJ.j.l.: Váci út 1956. okt. 25. 13 SÜMEGI GY. 2004. 190. p. 14 SÜMEGI GY. 2004. 180. p.