Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei

rokonlátogató vendégségekbe járni (de olyan „duhaj" kevés volt köztük, mint az „aranyos Tornallyay"). Nívós körülmények között éltek - ebben a divatot inkább diktálták, mint követték, s házasságaikban, társasági érintkezéseikben szigorúan osztálykeretek között maradtak. Ragaszkodtak a konvenciókhoz köszöntésben, de a klasszikusan régies megszólításban („nagyságos úr")

174 is, ugyanakkor a rangkórság, mint régi nemeseket általában, elkerülte őket. Templomi ülésrendjük alapján helyük olyan „szent" volt, hogy még az 1950-es évek után is megszólták azt, aki a Tomallyay-család üres padjába mert ülni!

175 Neveltetésükben, taníttatásukban, műveltségi szintjükben követték, bizonyos időszakokban meg is haladták a rétegelvárásokat (bécsi egyetem, kollégium, külföldi tanulmányutak - már az egészen korai - 14-16. század - időszakokban is). Önzetlen adományozói voltak az egyháznak, kulturális és közcélokra is rendszeresen adtak, hagyományoztak. A Tornallyayak jó barátságban voltak művészekkel, tudósokkal. Életformájukhoz hozzátartozott az idegen nyelvek ismerete, az utazás, - de a magyar nyelv szeretetét semmi nem múlhatta felül. Ez összefüggött református hitükkel, s az ahhoz való hűségükkel is. Egyáltalán: a legfontosabb jellemzőjük a hűség volt: hűség a szülőföldhöz, a hazához (elképzelhető Trianon utáni közérzetük, az ősi földjük elhagyására kényszerítettségük állapota), felekezetükhöz, ősi nemességükhöz, családjukhoz. A mai leszármazottak is mindenestől vállalják immár lezárult múltjukat, küzdenek emlékének továbbörökítéséért, a családi emlékezet fenntartásáért, hogy jövőjük ne váljon lezárttá. Egyetlen, évszázadokon át fennmaradt család történetével ismerkedhettünk meg, de egy egész, ma már nem létező magyar társadalmi réteg életébe nyerhettünk általa betekintést. Példa arra, hogyan vihető tovább identitás, életforma, mentalitás akkor is, amikor a társadalmi közeg, háttér már eltűnt mögüle, csak egyedeiben él tovább. A források eltérő jellegéből következően adataink más és más módon, de természetszerűen hiányosak az írott és a szóbeli forráscsoportoknál egyaránt. A történelmi-társadalmi körülmények és az idő egyaránt szelektálják, az emlékezet időhatárai pedig behatárolják azokat. Azonban még így is ez a módszer adhatja a legátfogóbb képet a teljes emberi életről esetleges ellentmondásaiban is egymást kiegészítő, kiteljesítő módon. IRODALOM B. KOVÁCS István 1997. Gömörország. Pozsony. B. KOVÁCS István 2005. Vezércikk. Gömörország. IV. évf. 2. szám nyárelő. BAJI Etelka - CSORBA László 1994. Kastélyok és mágnások. Bp. Budapest Lexikon A-K. 1993. Főszerk.: Berza László. Bp. A Budapesti Nemzetközi Vásár címtára. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara BNV Osztálya. Hivatalos Kiadás 1925. Bp. Budapesti Útmutató és Címtár. Rendőrségi zsebkönyv 1928. VIII. évf. Bp. FELD István 2004. Korai kastélyok és kúriák Északkelet-Magyarországon. In: Vagabundus. Gulyás Gyula tiszteletére. Szerk.: Biczó Gábor. 77-82. pp. Miskolc. FÉNYES Elek (1836-1840) 1837. Magyarországnak 's a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben 1-6., 2. és 3. kötet. Pest. FÉNYES Elek 1851. Magyarország geographiai szótára 1-4. Pest. 174 A .nagyságos' cím már a 18. század közepétől megillette a köznemeseket. GYÁNI G.-KÖVÉR Gy. 1998. 96. P 175 Tornallyay (III.) Zoltán szíves közlése.