Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában II. A gömöri tornallyai Tornallyay család története, 19-20. századi élet-és lakáskörülményei
hátasszékek 158 lábán és káváján megismétlődik a tálalók cabriole-láb- és karéjos szegélylécmintázata. Háttámlájuk viszont nem stílszerűen áttört (baluszteres vagy hegedű formájú lenne), hanem zárt, magas állású, kárpitozott, oldallécekkel keretezett, téglalap alakú betétrésszel. Csaknem négyzetes ülőfelületük kerete legömbölyített peremű; magas kárpitozásúak. 159 A támlák egyenes, középen trapézos ívű, kagylómintás lezárása a tálalók fejezetét ismétli. A rendelkezésünkre álló adatok alapján 1925-ben, valamelyik magyar asztalosműhely/kisüzem kiváló minőségű kisszériás termékeként előállított együttes minden kétséget kizáróan a két háború közötti ún. második historizmus barokkból rokokóba hajló átmeneti stílusirányzatának-stíluspluralizmusának tipikus korszakos terméke. - A Franciaországban régence - vagy Orleans-i Fülöp (1715-1723) - stílusnak, Angliában Queen Anne (Anna királynő kora - 1702-1714), ill. korai György-korszaknak (1714-1760) nevezett, önmagában sem stílustiszta irányzat 20. századi újrafogalmazásának képviselőjeként együttesünk nemcsak az átmenetiség jellegzetességeit 160 viseli magán, hanem a korszak ebédlőbútor-„stílusának" sajátosságait (a tálalók háttámlás felépítménye, a márványlapok mellőzése, neoreneszánsz ebédlőbútorokra utaló széktámla-jelleg stb.), s-a modem bútorok mellett - az ún. „stílbútorok", garnitúrák, kisipari „egyedi sorozattermékek" divatját is. A garnitúrák és használóik társadalomtörténeti behatárolása A maga nemében mindkét együttes megfelelően képviseli azt a tárgykultúrát, (bútor)divatot, stílusirányokat, amelyben született, s azokat a réteg- és életmód-sajátosságokat, amelyeknek reprezentánsaként használatba kerültek. így társadalomtörténetileg is jól behatárolható darabok. A 19. század utolsó harmadából származó szalongarnitúra a korabeli vidéki köznemesség típusalkotó kúriáinak, sajátos lakáskultúrájának egyik jellegzetes és elvárt színvonalú tartozéka, egyedi, jól adatolható családi és lokális háttérrel. Utóéletét tekintve ezen társadalmi rétegcsoport Trianon utáni - esetünkben felvidéki - sajátosságait és 1945 utáni sorsának minden tipikusságát is megmutatja. Időintervallumunkban (1860-1947) a népességet csoportokba soroló népszámlálások változó kategóriái jól szemléltetik, milyen jelentősen megváltozott ennek a tradicionális rétegnek a társadalmi szerepe-megítélése. Az 1857-es népszámlálás elsőként vezetett be új nómenklatúrát: a „foglalkozás, kereset és megélhetési forrás" szerinti osztályozás a tulajdonukból élő, földdel és házzal rendelkező földbirtokosok (tkp. földtulajdonosok) közé sorolja a korábbi történeti-jogi kategorizálással a rang szerinti rendi hierarchiában nemesi rendnek meghatározott csoportot. 161 Az 1900-as népszámlálás megerősítette és pontosította ezt a kategorizálást: a társadalmi osztályok megkülönböztetésének legfőbb alapja véglegesen a foglalkozás lett, helyzetük megítélésének meghatározója pedig a vagyoni és kereseti viszonyok. 162 Ezzel a folyamattal a feudális rendi klasszifikáció eltüntetése formálisból ténylegessé vált, amely együtt járt - többek között - a köznemesség történeti-társadalmi 157 Méretei: 120 x 65 x 55 cm. 158 Méretei: 1 15 x48 x 45 cm. 159 Szövetkárpitjuk új, a régi sajnos nem rekonstruálható. 160 A régence átmenetiség jellemzői: konvex-konkáv vonalvezetés, megrövidült komód-Iábak, a kistálaló komódszerü, a nagytálaló trumeau-jellegü középrésze; barokkos a diófa-furnér, a méretek, a háttámlák masszív, de nem nehézkes egyenessége. Rokokó jellegzetesség a cabriole-láb, a kartusos-volutás-kagylós motívumok (általában a díszítmények) és a természetes formák, némi copf-beütéssel (faragások és igényes fa-berakások). 161 GYÁN1 G. - KÖVÉR Gy. 1998. 67-72. pp. - Ebben a besorolásban (1900) a középnemes Tornallyayak a maguk többezer holdjával a ,nagybirtokos' kategóriába tartoztak. GYÁNI G. - KÖVÉR Gy. 1998. 81. p. 162 GYÁNI G. - KÖVÉR Gy. 1998. 68-70. pp.
