Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Korszerű történettudomány és a múzeumok

különösen erös dinamizmussal bontakozott ki. Új szakágazatok lendültek termékeny fejlődésnek, mint az antropológia, az ikonográfia, ikonológia, a történeti kommunikáció, a közvélemény, propaganda, a hatalmi reprezentáció kérdésköreinek kutatása. Új követelmények érvényesültek a historiográfiai vizsgálatokban. Kiderült például, hogy a 19. századi professzionális történettudomány kialakulását és vitáit már nem lehet a múzeumalapításoktól, és a történelem iránt érdeklődő új közönségtől elválasztva vagy Európából kitépve vizsgálni. A magyar történetírásban az 1960-as évektől érzékelhető, az 1980-as években már nyilvánvaló új irányzatoknak egyik fontos velejárója lett, hogy felértékelődött a vizuális kultúra, a gazdaság kultúrájának, az egyes korszakok, társadalmi rétegek tárgyi környezetének, a mindennapi élet képi világának a jelentősége. A tudományok fejlődésében a differenciálódást mindig kíséri, vagy követi az integrálódás folyamata is. Ennek egyik fontos része volt, hogy kialakultak a legkülönbözőbb tudományágak művelőinek közös fórumai és ezekről a találkozókról nem hiányoztak a múzeumok szakemberei sem. Az egri vártörténeti műhely nevet kapott, két évenként megrendezett konferencián térképészek, művészettörténészek, turkológusok, irodalomtörténészek, építészettörténészek, régészek előadásai kapcsolódtak össze történészekével. Hasonló, a komplex látásmód kialakításának - sajnos furcsa okok miatt abbamaradt - kezdeményezése volt az értelmiség — történet különböző területeit kutatók szegedi konferenciája. Viszont rendszeresek lettek a vajai, a szécsényi múzeumokhoz kötött történeti konferenciák. Főleg pedig a sárospataki múzeum tudományos konferenciái, amelyek bevonták a levéltárak és egyetemek munkatársait és fórumot adtak nagyobb budapesti történész-műhelyek munkatársainak is. Az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki kutatókkal a 60-as-70-es években többé-kevésbé illegális odaáti találkozások itt fordultak át nyitott, nyilvános konferenciákon történő tanácskozásokká. A vasvári-mogersdorfi konferenciák főleg az osztrák, a burgenlandi, a csehországi, és az akkor még jugoszláviai, s újabban francia és horvát kutatók eredményeinek kölcsönös megismerésére nyújtottak lehetőséget. A különböző intézmények, így a múzeumok társadalomtudósai számára is közös fórumokul szolgáltak és szolgálnak többek között a Történettudományi Intézet, az Irodalomtudományi Intézet konferenciái, a Hungarológia Társaság kongresszusai és a nemzetközi történészkongresszusok. Az utóbbi másfél évtizedben azonban a különböző társadalomtudományi ágak közös eredményeinek interpretálásában a kiállítások és a kiállítások katalógusai viszik cl a pálmát. Csak néhány példát említhetek. Számomra rendkívül jellemző volt a Magyar Nemzeti Múzeum új történeti kiállításáról 1997 tavaszán rendezett vita. Több, a történettudományt is érintő alapvető szempontot fogalmaztak meg itt. Az egyik, hogy a történeti kiállítások nem a történeti monográfiák helyett készülnek. A másik: a magyar történelem lehetőleg teljes területéről kell a múzeum sajátos lehetőségét felhasználva tükröt tartani. A harmadik: a kiállítás, márcsak műtárgyai, emlékanyaga kötöttségei miatt is kevéssé élesen mutatja a történettudomány újabb eredményeit és vitáit, ugyanakkor a történettudomány számára rendkívül tanulságos dimenziókat láttat meg ez a tükör. Más összefüggésben tárták elénk a történeti kiállítás és a történettudomány viszonyát. A Möns Sacer 996—1996: Pannonhalma 1000 éve című kiállítási katalógusnak az ezeréves történelmet átfogó tanulmá nyai ma is nélkülözhetetlen szaktanulmányok, mert a Főapátság ezer éves útjának az országos és egyetemes történetbe ágyazott dimenzióit világítják meg. A Magyar Nemzeti Múzeum Hungária regia 1000-1800. Fastes et défis: című brüsszeli kiállítása és katalógusa az ország történetének fontosabb csomópontjait kívánta a külföld számára érthetővé tenni, és nyilvánvaló lett, hogy Nyugatról nézve mennyiben mások a hangsúlyok.

2 2 KRISTON VIZI J. 1997: 30-32. pp. - Möns sacer 996-1996: Pannonhalma 1000 éve. 1996. 636., 383, 320 Hungária regia 1000—1800. Fasteset défis. 1999. 336. p.