Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
V. Kárpát-medencei körkép - Örsi Julianna: A családtörténeti kutatások jelentősége az ezredfordulón. A XV. néprajzi szemináriumon Vácott elhangzott előadás
A családtörténeti kutatások jelentősége az ezredfordulón* Örsi Julianna Napjainkban, a 21. század fordulóján, miközben szembesül az emberiség a globalizációval, egy ellentétes folyamatnak is szemtanúi, megélői vagyunk: egyre nagyobb figyelem övezi a közösségi kultúrák sajátosságainak megnyilvánulását, központi szerepet kapott az identitás keresése - legyen az nemzeti, vallási vagy éppen kulturális (etnikai), települési szintű. Ebbe a sorba tartozik bele a családi múlt feltárása is. A családtörténeti kutatások tudománytörténeti előzményei (múltja) A tudományos alapon végzett családtörténeti kutatások először az uralkodó családok történetének feltárására irányultak. Az uralkodói dinasztiák múltja bemutatásának célja elsőrendűen az uralkodáshoz való jog igazolása. Ebben fontos szerepet kapott a leszármazás igazolása. Az uralkodói jog öröklése ugyanis a leszármazást alapul vevő törvényeken nyugodott. Gondoljunk csak bele, hogy milyen államszintű gondot okozott az Árpád-ház kihalása Magyarországon, vagy hogy a Habsburg-háznak új törvény elfogadását kellett keresztül vinni a magyar országgyűlésben, hogy Mária Terézia trónra léphessen. Napjainkban is foglalkoztatja a japán trón öröklésének sorsa a szigetlakókat. Az osztálytársadalmak berendezkedésének rendje tulajdonképpen elsődlegesen a leszármazási renden nyugszik, mint az öröklés (tulajdon vagy társadalmi státusz) egyik meghatározó elemén. Nem véletlen, hogy úgynevezett történelmi családok alakultak ki nálunk is ugyanúgy, mint más népeknél. A magyar történelemben kiemelkedő szerepeljátszó egyéneket segítette a több generáción át felhalmozódott tudás, a mintaadás, a vagyon, a társadalmi felemelkedés. A leszármazás igazolása itt is alapvető eszköz a társadalmi státusz elnyeréséhez, megőrzéséhez. Az első családtörténeti kutatások tehát valójában genealógiai kutatások voltak, amelyek az egyébként is meglévő családi levéltárakban őrzött dokumentumokból nyert adatok családfává, genealógiai táblává rendezését jelentették. A történészek természetesen ezen iratok tanulmányozásával a nemzet történetére vonatkozó történeti tanulmányokat írtak. Szélesebb körű érdeklődés nyilvánult meg a családok eredetének, történetének kutatása iránt a török kiűzése után, amikor a birtokosoknak igazolniuk kellett a birtokhoz való jogukat. Ekkor már a társadalom szélesebb rétegének (a birtokos nemességnek) lett érdeke a családtörténet felgöngyölítése. Ezzel függ össze a köznemesek körében a nemességigazolások beszerzésének hulláma, amely a 18-19. század fordulóján zajlott. Az egyedi esetek, sérelmek a közösségi érdekvédelem kialakulását segítették. Közösségi érdekként fogalmazódtak meg a jászkunok kiváltság-visszaszerzö akciói, a kisnemesi mozgalmak. A származás igazolása több mint bizonyos tulajdonhoz való jog alátámasztása. A helyi hatalom gyakorlásában való szerep megőrzését biztosította, ami a területi egység összetartására (törzslakosok és beköltözők ellentéte, nemesi közösség - jobbágyközösség) irányult, de sok esetben éppen azt bomlasztotta. A 19. század második felében a nemzeti tudományok megerősödésével, intézményesülésével egy időben a civil szervezetekbe való szerveződés is megerősödött. Fellendült a tudományos élet és a könyvkiadás. Több évtizedes munka eredményeként megjelenhetett Nagy * Elhangzott a határontúliak számára szervezett XV. Néprajzi Szemináriumon Vácott, 2006. április 28-án.
