Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

IV. Kiállítások - Balpataki Katalin: „Indusztria gyermekei" - magyar iparvárosok a 20. században (Vándorkiállítás)

„Indusztria gyermekei" - magyar iparvárosok a 20. században Vándorkiállítás Balpataki Katalin A „Matrica" Múzeum és az 1956-os Intézet közös rendezésében „Indusztria gyermekei" magyar iparvárosok a 20. században címmel vándorkiállítás indult útnak. A kiállítás az egykor szocialista városként ismert településeket mutatja be fotókon keresztül. A vándorkiállítás első állomását Weimer Tibor művészettörténész nyitotta meg 2005. szeptember 27én a százhalombattai „Matrica" Múzeumban. A kiállítás ihletője Germuska Pál „Indusztria bűvöletében - fejlesztéspolitika és a szocialista városok" című könyve, mely arra tesz kísérletet, hogy az ún. szocialista városokon keresztül mutassa be az iparosítás hazai fejlődéstörténetét strukturális, területi és települési következményeivel együtt. Az iparosítás különösen fontos szerepet játszott a szocialista ideálok megteremtésében. A kohászat, a szénbányászat, majd az 1960-as évektől a nehézvegyipar vezető ágazat volt. Az ipari fejlesztések nyomában új városok nőttek ki a földből, melyek tucatnyi település és majd fél millió ember életét befolyásolták. A települések környezete néhány évtized alatt teljesen átalakult, lakossága gyakran több mint a tízszeresére növekedett. A szocialista városok jól megkülönböztethetők a hagyományos és a modern ipari városoktól. Csoportjuk tudományos kritériumok alapján leírható. A jogállás, a szocialista elosztási rendszerekben elfoglalt pozíció, a gazdasági jelleg, a foglalkoztatási és társadalmi szerkezet, valamint a demográfiai jellegzetességek figyelembe vételével tizenegy magyar település sorolható ebbe a csoportba: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Ózd, Salgótarján, Százhalombatta, Tatabánya, Tiszaújváros, Várpalota. Ezek a városok különböző időben ugyan, de hasonló paraméterekkel váltak szocialista városokká, melyek épülése, szépülése az ipar függvénye volt és maradt mindmáig. A vándorkiállítás e városok születési és fejlődési mozzanatait eleveníti fel fotókon keresztül, hangsúlyozva a fogadó települést. Célja, hogy az eddigieknél reálisabb képet fessen a magyar ipar (egykori) fellegvárairól. A képek a Sztálin Vasmű alapkőletételétől az Ózdi Kohászati Üzemek bontásáig idézik fel a szocialista városok létrehozásának, virágzásának és hanyatlásának vagy átalakulásának korszakát. A kiállítás egyszerre jeleníti meg a hivatalos propaganda szocialista városokkal kapcsolatos toposzait („munkásosztály fellegvára", „kamaszváros", „fiatalok városa" stb.), illetve felvillantja e városok valódi, hétköznapi életének pillanatait: a kezdeti nehézségeket, az 1960-as évek nagy fejlesztéseit, valamint az 1970-es 1980-as évek építészeti és kulturális eredményeit. A majd 70 felvételt 31 db 140x100 cm-es plexi tablóra applikáltak, melyeket alumíniumkeretek közé feszített acélsodronyokon helyeztünk el. A Molnár „Iscsu" István által tervezett kiállítás lehetőséget adott plakátok, dokumentumok és tárgyak kiállítására is. Munkavédelmi plakátokat az Országos Széchenyi Könyvtár kisnyomtatvány tárából, a helyi vonatkozásúakat a százhalombattai „Matrica" Múzeum és a Hamvas Béla Városi Könyvtár gyűjteményéből válogattuk. A rendelkezésre álló vitrineket helyi gyűjtésű, a korszakot szimbolizáló relikviákkal kívántuk megtölteni, ez kezdetben nem ment könnyen. A helyi médiában felhívást teltünk közre a közelgő kiállításról, illetve tárgyi anyag gyűjtéséről. Azonban rá kellett jönnünk, hogy egy olyan településen, ahol az átlag feletti életszínvonalon éltek és élnek az emberek, a megunt használati tárgyakat nem teszik el „nehezebb" időkre, hanem minél előbb megszabadulnak tőle, illetve a lakótelepi lakások eleve alkalmatlanok „lomtár" kialakítására. Tehát azon terveinket, hogy lakótelepi lakásbelsőt alakítunk ki, fel kellett