Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
IV. Kiállítások - Nagy István: A pápai ütközet az újabb kutatások tükrében. Beszámoló a „Kiváló manőver az 1809-es magyarországi hadjárat és a pápai ütközet" című konferenciáról
járat során. János főherceg a háború kezdetén közvetlenül 82 ezer főnek parancsnokolt, de a hozzá rendelt Jellacic-hadosztállyal, és a kétezer fős nemesi felkelő dandárral együtt is csak 24 ezer fős hadsereggel rendelkezett, miután június elején Körmenden kiegészítette hadseregét. A hozzá csatlakozott 16 ezer nemesi felkelővel együtt 40 ezer főre duzzadt haderőből mindössze 32 ezer főt tudott bevetni a franciák ellen. Probléma adódott a fővezérlet körül is, mert a császári parancs a nemesi felkelőket alárendelte János főhercegnek, ami a magyar törvényekkel ellentétesnek minősült. János főherceg ráadásul nem látta cl megfelelően a parancsnoki tisztet, mert a nemesi felkelő csapatokról nem gondoskodott. Csikány Tamás a „A francia és az osztrák tüzérség alkalmazása az 1809-es évi magyarországi hadjárat során" címmel beszámolt a tüzérség korabeli szervezetéről, alkalmazásáról és hatásáról. Elemezte a különféle lövegtípusok és lőszertípusok tulajdonságait, valamint ezek hatásait a magasabb harcászatra. Kiemelte a tüzérség szerepét a lovassági összecsapásokban. A Nagy Frigyes által bevezetett lovasított ütegek (illetve az osztrákok és franciák által bevezetett azok némileg módosított, olcsóbb fenntartásúvá tett változatai) a győri csata eldöntésében nagyon fontos szerepet játszottak. Az előadó rámutatott, hogy a császári-királyi balszárny vereségének kulcsfontosságú momentuma volt a francia lovastüzérség kiváló alkalmazása. De hasonlóan fontos szerep hárult a badeni lovas félütegre a pápai ütközetben. (4. kép) Lenkefi Ferenc „Francia hadifoglyok Magyarországon 1809-ben" című előadásában ecsetelte az 1809-es háború hadifoglyaira vonatkozó forráskutatások nehézségeit. A francia csapatok lefoglalták az iratok nagyobbik részét, és csak utólagos összesítések állnak rendelkezésre. A végelszámolás szerint 21 652 francia és velük szövetséges katona esett császári-királyi hadifogságba. Bár az adatok hiányosak, de az előadó által ismertetett részletadatokból valószínűsíthető (mintegy 14 ezerről bizonyosan), hogy ezek nagyobbik része Magyarországon került elhelyezésre annál is inkább, mert a fő hadifogoly-elosztó központot Pozsonyban alakították ki. Mindössze 14 942 fő térhetett haza, mert 6379 sebesülésében meghalt, 142 osztrák szolgálatba lépett, 155 fő letelepedett, 30 sorsa ismeretlen. Pápán jelentős számú, mintegy kétezer főnyi francia sebesültet helyeztek el a győri csata után. Pápa kiürítésekor a járni képes katonák elhagyták a várost, de a szállíthatatlanok maradtak. A hadifoglyok kicserélése egészen a következő év áprilisáig elhúzódott, cserébe 100 872 császári-királyi katona kapta vissza szabadságát. A konferencia előadásainak szerkesztett változatából tanulmánykötet készül, melynek munkálatai folynak. A kötet a Pápai Múzeumi Értesítő soron következő számaként kerül kiadásra. IRODALOM BODNÁR István 1897. A győri csata 1809. június 14-én. Bp. DU CASSE 1858. Mémoires et correspondance politique et militaire du Prince Eugène 5. kötet Paris. GROUCHY, Emmanuel 873. Mémoires du maréchal Grouchy. Paris. História Domus. A pápai katolikus plébánia története. HORMAYR, Joseph 1817. Das Heer von Innerösterreich unter den Befehlen des Erzherzog Johann im Kriege von 1809. Leipzig und Altenburg, (második, részben javított kiadás: Leipzig, 1848.) KAPOSSY Lucián 1905. Pápa város egyetemes leírása. Pápa. KISFALUDY Sándor 1931. Geschichte der Insurrection des Adels von Ungarn im Jahre 1809 und 1810. In.: Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Győr.
