Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - Szemán Attila: A rézpénzek szerepe a Rákóczi-szabadságharc kitörésében és bukásában

összegek csak 100-as átváltású pénzegységgel értelmezhetőek. Sikerült megtalálni az eredeti jegyzéket,

10 s az a körmöcbányai, illetve alsó-magyarországi kamarai gyakorlatnak megfelelően magyar pénzben, (számítási)forintban és (fi = florens = forint) dénárban (d = dénár) adja meg a pénzöszegeket, nem pedig idegen pénzben, azaz rajnai forintban és krajcárban. Ez utóbbiak rövidítése egyébként rfl és x vagy xr lenne, szemben a = dénár megjelöléssel. A magyar vagy számítási forint = 33,33 poltura = 100 d. A rajnai forint = 30 garas = 40 poltura = 60 krajcár = 120 dénár. Ez a tévedés nyilván azért kerülhetett mindkét, egyébként jó és hiteles történészként ismert kutató írásába, mert nem voltak numizmatikusok. A krajcár egyébként csak Mária Terézia korában válik általánossá az alsó-magyarországi kamarai elszámolásban. A teljes adatsor a következő: Schemnitzer Cammer Neusohl+Herngrund Theissholz 1696 1 614 fl 33 d 750 fi 1697 5 021 fl 78 d 962 fl 39 d 1699 3 093 fl 3 087 fl 60 d 1700 18 311 fl 94 d 141 fl 99 d 1701 26 009 fl 91 d 151 fl 50 d 240 fl 1702 116 318 fl 91 d 1703 35 555 fl 16 d 205 925 fi 3d 5 093 fi 48 d 240 fi végösszeg: 211 158 fi 51 d A jegyzék végösszege számszakilag megegyezik mind a Newald-, mind a Takáts-féle tanulmányban közölt adatokkal, s Takáts közölte részadatokkal, melyek a Selmecbányán (Hont m.) Schemnitz, ma Banska Stiavnica (Szlovákia) és Besztercebányán (Zólyom m.) Neusohl, ma Banska Bystrica (Szlovákia) székelő bányakamarákra vonatkoztak. Besztercebányánál megemlítik Urvölgyet (Zólyom m.) Hermgrund, ma Spania Dolina (Szlovákia), mely a legfontosabb idetartozó rézbánya volt. Nem foglalkozott azonban egyikük sem a harmadik oszloppal, amely Tiszolcra (Gömör és Kishont m.) Theissholz, ma Tisovec (Szlovákia) vonatkozik. Talán nem érezték fontosnak, hiszen nem volt kamarai központ. Tény, hogy a számításokban az egykori írnok is tévedett, a végeredmény épp 100 magyar forinttal kevesebb, mint a három oszlop tényleges összege. Newald, és az ő nyomán a későbbi szakirodalom ugyanis a rézpénzek verőhelyeként Selmecbányát és Besztercebányát nevezi meg. Bizonyára a kimutatás két első oszlopának megnevezése alapján gondolt erre. Ez azonban tévedés, a veretek Körmöcbányán készültek, amit a későbbiekben bizonyítunk. A Selmecbányái rézpolturák véreiéinek általános numizmatikai jellemzését és változatainak katalógusban történő leírását először - bár igen röviden - Göhl Ödön kísérelte meg.

11 Előlapjukon a koronás nagy L betű (I. Lipót) látható pálmaágak közt, hátlapján pedig egymásba fonódó CS monogram (l/a, b. kép). A 10 Hofkammerarchiv Hoffinanz Ungarn, Rote Nunim. 426. 11 GÖHL Ö. 1919-20. l.a.b. kép Selmecbányái rézpoltura, 1697