Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Villangó István: „A kicsi a szép". A kismúzeumok helye, szerepe a múzeumok rendszerében

Összefoglalásul: az említett és a hozzájuk hasonló kis múzeumok jelentőségét a magyar múzeumok történetében elsősorban abban látom, hogy akkor (amikor éppen pusztulásra ítéltettek), és ott (távoli vidékeken, sorvadó településeken) megmentették történelmi értékeinket (legalább is annak egy jelentős részét), megőrizték, gondozták azokat, és szakmailag felnőttek azokhoz a feladatokhoz, amelyek az „alig" múzeumokból valóságos múzeumokat eredményeztek. Szinterei lettek a helyi kulturális életnek, szolgáltatásaikkal a közművelődésnek, a helytörténeti, honismereti munkának, kutatásoknak. Szellemiségükkel hozzájárulnak az emberek szülőföldhöz és a tágabb hazához való kötődéséhez, identitástudatuk erősítéséhez. Gyűjteményeik, kutatási eredményeik ma már nélkülözhetetlenek a köztörténetírás szintetizáló tudományos munkájában. És most már az sem gond, hogy a beregi hímzések, az öntöttvas remekek, az iskolatörténeti dokumentumok eredetiben itt találhatóak. Mindezek a források pillanatok alatt a technika segítségével hozzáférhetőek. Bár nem bánja meg az sem, aki helybe jön. Megéri a fáradtságot, mert egy olyan természeti szépségekben, történelmi értékekben gazdag tájat talál itt, amelyet Ady Endre Móricz Zsigmondról szóló ismert írásában „Magyarország dagasztó teknőjének" nevezett. Nem véletlenül.