Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Gócsáné Móró Csilla: Blaskovichok a Rákóczi-korban, a Rákóczi-kor és kultusztárgyai a Blaskovich-gyűjteményben

Blaskovich aktív részese volt a július 26-tól 30-ig tartó hadmüveleteknek, amiket az utókor sorsdöntőnek tart. A fejedelem és tábora július 30-ig a Krakován környéki táborhelyen időzött. Aggódva várta Pekry jelentését a július 28-i szakolczai támadásról. „A reguláris hadak és a nemesi kompánia vitézsége a kurucok javára döntötte el az ütközet első részét."

37 Pekry Lőrinc kémszemlére utasított három megbízható csapatot. Az egyiknek Blaskovich volt a vezetője. A szemléből visszatért tisztek tájékoztatták a tábornokot arról, hogy a környéken a „német nagyon megszaporodott". Blaskovichot Rákóczihoz irányították, hogy erről tájékoztatást adjon.

38 Július 29-én azt a szomorú hírt is Blaskovich alezredes vitte Rákóczi krakováni táborába, hogy Pekry mocsáron átkelő csapatait Viard császári tábornok katonái megtámadták és súlyos vereséget mértek rájuk.

39 A fejedelem haditanácsot tartott, ahol elhatározták Trencsén ostromát. A kuruc hadak 1708. augusztus 2-án indultak a vár alá, Ocskayt, Blaskovichot, Szalayt hírszerzés céljából hátrahagyták. Ocskay két ezrede, amit Szalay és Blaskovich vezetett, a Fehér-hegyen túl maradt. Egyrészt azért, hogy Heister mozdulatait figyelemmel kísérje, másrészt pedig, hogy az összeköttetést Rákóczi serege és Bottyán hadteste között fenntartsa. Ez a különítmény kb. 1500 emberből állott.

40 A fejedelem 14 ezer főnyi, felerészt gyalogos hadserege augusztus 3-án Trencsén alatt megütközött a vár megsegítésére vonuló Heister 5200 főnyi lovas haderejével és csatát vesztett. A trencséni csatavesztés meghiúsította a sziléziai hadjáratot és további súlyos következményekkel is járt. Több ezredes, kapitány és főtiszt átállt a császáriakhoz. Ocskay, akivel Pálffy már a trencséni csata előtt összeköttetést teremtett, nem sokkal később egész ezredét átvezette.

41 Hozzá hasonlóan 1708. augusztus 28-án Blaskovich is Pálffy vára, Vöröskő alá vitte századát, ahol hűséget esküdtek a császárnak. Midőn az alezredes ezredéhez Nyitra felé elindult, gróf Eszterházy János császári ezredes észrevette csapatát - és mivel nem tudta, hogy azok már labanccá lettek -, rárohant és szétverte őket. Még az alezredes paripáit is elnyerte, aki gyalog ment Vöröskőre. A császáriak 1708. szeptember 8-án Ocskayt Bécsbe vitték. Pozsonyig Papes Ádám és Blaskovich is vele tartott, innen ők Stomfa felé mentek. A kurucok közben nagy buzgalommal keresték őket.

42 A Bécsből visszaérkezett brigadéros - a Fehér-hegyen túli születésű - alezredesét újoncozni küldte Szakolcza tájékára. Később azonban Ocskay összeveszhetett Blaskovichcsal, mert elváltak útjaik. Blaskovich Istvánról utoljára 1709 nyarán Pozsony megye kapitányaként hallunk.

43 A Felvidék katonai erőviszonyai a trencséni csata után jelentősen megváltoztak. 1709 első felében Hont vármegyében is erősen tért hódítottak a labancok.

44 A császáriak elfoglalván a bányavárosokat, saját embereiket tették a vármegyei vezetésbe. Blaskovich házassága révén került Hontba. 1709 elején Löffelholz altábornagy Selmecbányán Kisfaludy Kelkó Istvánt alispánná, Traitler Jánost és Blaskovich Samut szolgabírákká nevezte ki és értekezletre hívta meg őket Besztercebányára. Miután a kinevezett tisztviselők letették a hűségesküt, hozzáfogtak a császári sereg élelmezéséhez szükséges kenyér- és lóadag behajtásához.

45 Ok a kapott feladatot a császáriak nagy megelégedésére hajtották végre. Valószínűleg erre a megbízásra utal gróf Heister császári tábornagy, aki 1709. október 29-én 37 MARKÓ A. 2003. 190-191. pp. 38 THALY K. 1905. 236-239, 245-246. pp. 39 TAHLY K. 1880. 249. p.. MARKÓ K. 2003. 190. p. 40 MARKÓ Á. 2003. 201-202. pp. 41 R. VÁRKONYI Á. 1989. 231-232. pp.. THALY K. 1905. 248-296. pp.. THALY K. 1865. 259. p. 42 THALY K. 1905. 31 1. p., THALY K. 1865. 272-273. pp. 43 THALY K. 1905. 108-109. pp. 44 R. VÁRKONYI Á. 1989. 231. p. 45 BOROVSZKYS. 1906. 342. p.