Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata

12. kép Az iskola által nyert díjak A relikviák valamennyije a Rákóczi ünnepség-sorozathoz kötődik. Korábban kerek évfordulókat ünnepeltek, amik központi megemlékezések voltak, s nem helyi, belső kezdeményezések. A 80-as évek után azonban - részben az iskola meghatározó szerepvállalásának köszönhetően - szervezettebbek, rendszeresebbek lettek a Rákóczi rendezvények, s a lakosok körében tapasztalható plusz információk, többlet tudásanyag úgy véltük; elsősorban innen ered. „Mi is szerettük volna mindig megtudni, hogy vajon mennyivel kapnak az itteni tanulók az általános, országosan kötelező történeti, irodalmi ismereteken kívül több információt. Mert hiszen végül is a fejedelem ebben a községben személyesen is érintett. Vannak trófeáink, amiket a más iskolákkal való vetélkedőkön nyertünk. (12. kép) Úgy véljük, ez egyfajta bizonyítéka egy bizonyos, nálunk meglévő Rákóczi-kultusz kialakulásának, ami egy részt egy koncentráltabb, évenként ismétlődő Rákóczi rendezvénysomak köszönhető, (például szolnoki általános iskolákban ez nem tapasztalható), másrészt nyilvánvaló, hogy itt Rákócziban, ha ilyen gyűjtemény létre jöhetett, akkor az annak köszönhető, hogy van az iskolának egy speciális Rákóczi programja. Ezért kíváncsiak vagyunk, hogy ez az iskolában kialakított kultusz kisugárzik-e a falubeliekre, hat-e rájuk, van-e a helyi lakosok között valami hasonló ilyen irányú próbálkozás, csatlakoztak-e a lakosok is az ismétlődéssel életben tartott Rákóczi ébresztéshez, illetve ebből a falura kiterjedően alakult-e ki mára valami közös, általánosnak tekinthető bázisanyag, alapismeret-anyag, ami esetleg hagyományteremtő erejűvé erősödhet néhány évtized folyamán? Erről ugyanis nincs információnk. Mi csak az iskolai helyzetet ismerjük. Mi csupán annyit tudunk, hogy a Rákóczi Tavasz ünnepségek idején a község is fogadott rendszeresen felnőtt és nyugdíjas csoportokat is. Mi az iskolásokat, a Hivatal pedig a nyugdíjasokat, civil szervezeteket látta vendégül. A velük való együttműködésnek köszönhetően ebben az időben több település elfogadta meghívásunkat. A kapcsolatok elsősorban az iskolában zajló tanulmányi versenyekre épültek. A hivatal egy vándorkupát adományozott, amit minden esztendőben megnyerhetett valamelyik iskola. Ez a kupa évente visszakerült ide. Itt adták át a győztesnek, aki magával vihette egy esztendőre. És nagy örömünkre mi ezt örökre elnyertük. (13. kép) Olyan ügyesek voltak a gyerekeink, hogy többször is - háromszor - elnyerték. De járuléka volt ezeknek a 13. kép Az iskola igazgatónője az örökre elnyert vándorkupával