Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata

minden ügyes bajos dolgaik elintézésében Szolnok város Uraságához voltak utalva....(ezért) kérvényt adtak be a vármegyei törvényhatósági Bizottsághoz, hogy a választmány elnökét s jegyzőjét részben ruházza fel egy községet megillető jogok gyakorlásával. Ezen kérvény adta meg első sorban az önálló községgé fejlődés eszméjét, mert Szolnok város polgármestere, hova ezen kérvény leadatott, 1882. évi május 1-én már azt javasolta, hogy a telepítvény teljesen önállósíttassék.../#o

J

:?-e<7rc (aztán) a nagymélt. Belügyminiszter úr 41719. sz. magas rendeletével a községgé alakulást megengedte s a község neve „RÁKÓCZI

'"-ban lett megállapítva. Ekkor volt a lakosság száma 1.133 lélek, melyből róm. kath. vallású 835, evang. reform. 264, ágost. hitv. evang. 24, izraelita 10 volt. Ház volt 231...,".

14 Ezzel aztán ki is merült a betelepülők valamennyi Rákóczi iránti hazafias felbuzdulása. Hiába állott még a község névadójának, a jegyzői beszámolóban is említett kastélya a kertészlakkal és a magtárral együtt; hiába volt használható állapotban a „jókora emelkedésű halmon" álló, másfél méter magas faragott kőlapokkal borított, téglából emelt „magas földszintes épület, kettős homlokzattal, egyik oldalán tornáczczal, a másikon kiugró fedett előcsarnokkal;" hiába volt benne „egy boltozatos terem, 8 boltozatos szoba (és) megfelelő (egyéb) helyiségek, (illetve) az épület alatt egy kisebb és egy nagyobb pince;"

15 sőt hiába folyt a kastélyban a községalapítás után a közigazgatási ügyek intézése, iskolaként pedig a tanítás: 1892-ben a képviselőtestület határozata alapján az épületet barbár módon lerombolták.

16 (1. kép) „1892. évi február hó 14-én választatott meg a község jegyzőjének Csaba László, ki jelenben is a község szolgálatában áll. Ez évben határozta el a képviselőtestület, hogy az úgynevezett „Rákóczi" kastélyt, mely községházul szolgált, elbontja s ennek anyagából a község közép pontján községházat és jegyzői lakást épít."

17 Eltűnt a településről minden emlék, ami netán még néhány Rákóczi-emlékkel rendelkező ősvarsányi túlélőt a fejedelemhez kötött volna. A betelepülők számára ugyanis mindegy volt, hogy új telephelyüknek milyen nevet választanak az eszményekben gondolkodó névválasztó felsőbb ügyintézők. Hiszen ők, azaz a zömmel Békésszentandrásról érkező Tóth, Aszódi, Csabai, Házi, Kiss, Sebők, Szekeres családok, vagy a környékről (Uj szász, Abony, Csépa, Szajol, Törökszentmiklós, Tiszaföldvár, Cibakháza, Jászladány) áthúzódók új élet vállalásában csak egyetlen meghatározó szempont volt fontos: a kedvezőnek tűnő feltételekkel jobb életkörülményeket tudnak-e biztosítani maguknak, családjaiknak. A betelepülés utáni első időszak az újonnan érkezőknek mindenképpen kedvező volt: az első 6 évben ugyanis földadót egyáltalán nem fizettek, így a családfenntartási kötelezettségek mellett csak a törlesztési részletek és az általános közterhek (állami, községi, vízszabályozási, egyházi adó) terhelte őket. Ezeket sem volt könnyű a nincstelenül érkező honfoglalóknak előteremteni, hiszen ekkor még a régóta parlagon heverő földek sem fordulhattak igazán termőre. Mikor azonban a megművelt területek hasznot kezdtek hozni, az apró birtokok felértékelődtek, s ez sokakat arra ösztökélt, hogy birtokaikat eladják és visszatérjenek szülőföldjeikre, vagy másutt keressenek immár 14 CSABA L. i. m. 1906. 26-28. pp. 15 THALY K.-Z1CHY J.-Dr. SZLNDRL1 J. 1891. 598-599. pp. 16 CSABA L. im. 29. p. 17 Uo. /. kép A Rákóczi vadászkastély homlokzati rajzi