Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Pozsonyi József: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc főtisztjeinek genealógiájához

lyi, előzőleg mindkettő tábornagy (marsall) volt. A többi tábornagy: Forgách Simon, Barkóczy Ferenc, Esterházy Antal, Pekry Lőrinc és Vay Ádám, a két altábornagy: Csáky Mihály és Esterházy Dániel, valamennyien arisztokraták, a két báró (Károlyi és Vay) kivételével grófok. Birtokos nemes legfeljebb a tábornokságig vihette, a brigadérosok közé szoros kivételként Esze Tamás és Czelder Orbán juthatott be a nem nemesek közül". Ennek az idézetnek több tévedéséből kiemeljük például, hogy Vay Ádám nem volt báró - e címet csak 1760-ban kapta szintén Ádám nevű unokája -, és amint a későbbiekben arra is rávilágítok, a főtiszti állomány létszám-meghatározása is erősen kétséges. Más források szerint és itt most Thaly Kálmán 1883-ban kiadott „Bottyán János vezénylő tábornok levelezései" című könyvéből idézek: „Az is nagy ritkaság, ha nem főúr akkoriban a tábornoki rangig felküzdhette magát; mert a legmagasabb katonai lépcső a nemesi osztály számára azon időkben rendesen az ezredesi, vagy legföljebb dandárnoki rangfokozat volt. II. Rákóczi Ferenc fejedelem összesen vagy 30-32 tábornokának kétharmada csupa mágnásokból állt; a nemesi osztályból csak 7 tábornok s 3 vice-generális volt az egész hosszú háború alatt, s eme hétből is egymaga Bottyán bírt nagyobb szerepkörrel, csak a fejedelemtől vagy ennek helytartójától függő, önálló vezénylettel". Ebből az idézetből csak a dandárnoki (vagy ha úgy tetszik a brigadérosi) rangot emelem ki, melyet egyértelműen a tábornoki karhoz sorolok. Vizsgálódásom először arra irányult, hogy meghatározzam, kik és hányan tartoztak a szabadságharc tábornoki, főtiszti karához. A tábornoki rang meghatározását a hadtörténészekre hagyom. A laikus számára nehezíti az eligazodást, hogy a szabadságharc ideje alatt a fejedelem és a hadsereg vezetői jelentéseikben és levelezéseikben lenyűgöző változatosságban használták a különböző tiszti titulusokat. A Rákóczi-szabadságharcból a hadszervezési munka legfontosabb ránk maradt forrásai, melyek a hivatalos tiszti fokozatokban eligazítanak, a rcgulamentumok, edictumok. Ezek közül az ónodi országgyűlésen 1707-ben elfogadott 10. törvénycikket, a Regulamentum Universale című általános katonai szabályzatot adták ki. Ennek prológusa adja „tudtára mindeneknek a' kiknek illik, nevezet szerint pedig azon öszveszövetkezet Magyarország főgenerálissának, generális marschallusinak, azok vicéinek, generális s utánnok való strásamestereinek, mezei harcrendelő s vigyázó brigadérosinknak, ..." és a folytatás már „fő és vice ezereskapitányinknak", mely katonai rendfokozatok jelen vizsgálódásom tárgyát nem képezik. A brigadérosi rangot az 1704. év végén a nemesi vezetés hatékonyságát még jobban megerősíteni kívánva honosította meg Rákóczi. A francia hadseregben a több ezredből álló hadi egységet hívták brigádának. Ilyen katonai egységek egy-egy taktikai vagy stratégiai feladatra a kuruc hadseregben is léteztek, de valójában „a brigadérosi rendfokozat a kuruc seregben nem több ezredet összefogó egységek kialakítását, hanem a birtokos nemes ezeres kapitányoknak a hasonló rangban szolgáló kisnemesek és jobbágyok fölé emelését célozta". A szabadságharc ideje alatt kulcsfontosságú beosztásban tábornokinál alacsonyabb rangban is többen teljesítettek szolgálatot, akiket beosztásuk miatt a főtisztek közé sorolhatunk. Egy-két esetben a tábornoki kinevezés nélkül is bizonyos források generális, dandárnok vagy tábornok titulussal illetnek személyeket. A fenti kérdések átgondolása után döntöttem csak úgy, hogy az előadás címében a szabadságharc főtisztjei, és nem tábornokai megfogalmazás szerepel. A tábornoki, főtiszti állomány reményeink szerint teljes körű összegyűjtéséhez a legautentikusabb forrásokat próbáltam felhasználni. Ezek az Archívum Rákóczianum és Rákóczi Ferenc emlékiratai. A személyes életrajzokhoz és a főtisztek származásához és