Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Molnár Sándor: Rákóczi-néphagyományok nyomában

közeledett, már ott várták a falu öregei és arra kérték, hogy tisztelje meg őket a sátorban és kóstolja meg az ö kalácsukat meg borukat. Rákóczi népszerű ember volt, ezért most is hajlott a kérésre. Leült a sátorba és falatozni kezdett. Mikor meg a bort a szájához vitte, hát meglátta a gencsi legények lovas csapatát, amint a faluból az útra kanyarodtak. Aztán ő is a lovára ugrott, és úgy vezette a legényeket a kunhalomtól a károlyi nagy táborba." (Tiszakóród) Közben az alábbi nótát dalolták: „Patyolat a kuruc, Úgy a felesége; Piszkos vászon a hajdú, Kura felesége." Tehát keverednek a műfajok, ezt a példa is jól mutatja. A mi esetünkben is igaz, amit Kálmány Lajos mondott: „Csupán a hagyománykör egészének ismeretében ítélhetünk reálisan a népköltészeti alkotások helyzetéről, mibenlétéről." A mü harmadik fejezete is természetszerűleg a kérdőív felosztására épül, hét témakörben elkülönítve az „adatokat." • Rákóczi életéről, családjáról, vagyonáról és cselekedeteiről • A kuruc katonákról és küzdelmükről • Rákóczi elárulása • Rákóczi menekülése, bújdosása és halála • A kuruc idők visszavárása • Emlékhelyek • Hiedelmek Rákócziról és a kurucokról Ezek közül a Rákóczi elárulása, Rákóczi menekülése, bújdosása és halála, valamint az Emlékhelyek, témakörök mennyisége és minősége egyaránt domináns rangot képviselő csoportok. A mozgalom bukása és a bujdosás nyer általuk hangsúlyt, s ez egyezést mutat a dalok téma-orientációjával. Megvizsgálva e csoportokban közölt variánsokat megállapíthatjuk, hogy kialakulásukban az alábbi források játszottak közre, csakúgy mint az első fejezetben: 1. a szájhagyomány (tradíció) és a szóbeliségben leledző költészet tartalmi és formai készlete; 2. a nyomtatványok (kalendáriumok, újságok, történelmi leírások stb.); 3. az iskolai alkotások (Thaly ideje, 20. század eleje). E téma feldolgozása során két részre osztottam a gyűjtést. Az egyikbe a már publikált hagyományok kerültek, a másikba a még kiadatlanok. Az utóbbi csoportban lévő írásokat hasonló módon rendszereztem, mint ahogy tette édesapám, Molnár Mátyás és szerzőtársa Ferenczi Imre. Ezt követően az egyes hagyománykörökhöz tartozó variánsokat elemeztem, s választottam ki a közlésre legalkalmasabbakat. így a kötetben közel ezer hagyományt teszek közzé, megyénk 85 településéből.