Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bagi Gábor: Szolnok a Rákóczi-szabadságharcban. Egy történeti hagyomány hiánya és ami mögötte van
ben Szolnokra Szívós Jánost nevezte ki a fejedelem sóprefektussá, majd a nyáron a Tisza menti Tiszaújlakon, Tokajon, Csegén és Szolnokon is engedélyezte a só árusítását. Októberben Király Mátyás tokaji sóinspektor jelezte Rákóczinak, hogy a szolnoki sóház rendbehozatalához 40000 zsindely kell, de a mesterek Szolnokra menni nem akarnak. A sóház hasznát Rákóczi kezdetben alábecsülte. 1705 augusztusában Csányi István, a szolnoki sóház vezetője viszont már arról tájékoztatta, hogy itt jó lehetőségek vannak, s a Duna-Tisza köze jó jövedelmet hozna az országnak. Instrukciókat kért a sóeladásra, amit meg is kapott. Az év végén Szolnokról 100 szekér sót szállítottak Miskolcra, 107-et pedig Dunaföldvárra, amit a sóhiánnyal küszködő Pest vármegye sérelmezett is. 29 A ruházati ellátó szervezetettel kapcsolatban leginkább Seres György szolnoki harmincados szerepe említhető. 1705 nyarán az ő abaposztó vásárlásai ismertek. Ezekre főképp a Három Városban került sor, míg az eladók görög kereskedők voltak, akik sokszor császári menlevéllel is rendelkeztek. Az adatokat összegezni nehéz, a legnagyobb - talán összesített - tétel 4752 vég volt. Egy részükből köpenyek készültek a hadsereg számára. 30 A rác portyák a Tiszántúlon 1703-1706 között A Közép-Tiszavidék Rákóczi-kori történetének sajátossága, hogy noha itt nagy hadműveletek alig folytak, mégis sokkal jobban elpusztult, mint a harcok által jobban érintett Dunántúl, vagy a Nyugat-Felvidék. Ez a rác határőrök portyáinak eredménye volt, akiket a kuruc erők nem tudtak feltartóztatni. Döntően Heves és Külső-Szolnok tiszántúli fele, és a Nagykunság károsodott, ami kihatott a szolnoki vár fenntartásának lehetőségeire is. 1703. november 5-én egy 5-600 fős csapat kifosztotta Mezőtúr mezővárost, és hatalmas menekülési hullámot váltott ki. Rákóczi november 28-án elrendelte a Békés megyeiek Karcagra költöztetését, decemberben pedig a kiskunok Kecskemétre telepítését. Ez azonban nem hozta meg a várt eredményeket. A Nagykunság környékét újabb súlyos támadások érték. Június végén a rácok a szolnoki vár lovasságát is tönkreverték a Nagykunságban. A lakosság egy része újra futásban keresett menedéket, és felerősödött az áttelepedés is. 1705. május 24-én még nagyobb katasztrófa következett be. Egy rác sereg kirabolta Kunmadarast, Kunhegyest és környékét. Hazatérőben Törökszentmiklósnál visszaverték Boné András 33 századnyi kurucát, de a Körösnél, átkelés közben Károlyi Sándor csapatai utolérték őket. Az innenső parton ért rácokat megverték ugyan, de a már átkelteket nem tudták utolérni. Települések sora pusztult el, sok immár véglegesen. A nyár folyamán Károlyi azt jelentette Rákóczinak, hogy a Tiszántúlon, Mezőtúrtól Tiszafüredig már senki sem arat, aminek katasztrofális következményei lehetnek. 1705 októberében Herbeville érkezésének híre váltott ki új menekülési hullámot. Ezek Csongrád alól vonultak Mezőtúrra, majd a Nagykunságon át Debrecennek. Maguk a kurucok is alkalmazták a „felperzselt föld" taktikáját, ami nagyobb területeket érintett, mint a császáriak felvonulása. A tiszántúli pusztulásra utal a nagykunok Rákóczihoz intézett, 1706 februári levele. Eszerint páran még megmaradtak Karcagon, de otthonaik felégetése és kirablása miatt sokan kóborolnak, a lakosság zömét pedig a rácok leölték. Jellemző, hogy 1706 tavaszán Gundelfinger Dániel 3 századát Szolnok alatt, Vezscnynél verték szét a rácok. A nyár folyamán a kuruc hadvezetés is látta, a Jászságtól Szegedig „nincs élése a katonának", a Kunság és a Tiszai Hátság pedig pusztán áll. 29 TAKÁCS J. 1941. 67. p., BÁNKÚTI I. 1975. 34. p., (Jő. 1989. 139. p., HORVÁTH L. 1991. 57. p., BENEDEK Gy. 2002. 228. p. 30 BÁNKÚTI I. 1992. 84., 88., 97. p. A görög kereskedők helyzete a szabadságharc alatt sajátos volt. Jellemző, hogy amikor az. egyik csoportjuk mellé kíséretképp adott 27 császári katonát a kurucok Kecskeméten elfogták és Szolnokra vitték, Globitz szegedi parancsnok kecskeméti polgárokat fogatott le. Ezekért végül Berthóti szolnoki kapitány járt közben. HORVÁTH L. 1991. 57. p.
