Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Gyulai Éva: Bocskai címeradományai - Ikonográfia és társadalom
dalmi heraldika jól ismert ábráinak zsúfolt kompozíciója, még szarufa is szerepel benne, illetve várfal, hiszen a szászok büszkék voltak erődszerü, szinte bevehetetlen városaikra. A zászlós-tülkös sisakdíszt is a birodalmi heraldikából importálta a brassói polgár (77. kép). Ha a Miller-címer mellé állítjuk Bocskai István rövid életű fejedelemsége címeradományainak egyik legjellemzőbb példányát, dévai Kőszegi Jakab armálisát (12. kép), amelynek eredeti példánya megvan a Magyar Országos Levéltár Címereslevelek-gyűjteményében, két //. kép Brassói Miller Sámuel címere 12. kép Dévai Kőszegi Jakab címere Siebmacher DVD alapján MOL címereslevelei CD alapján társadalom, két világ néz egymásra. A Kőszegi-armális címerleírása az erdélyi és felsőmagyarországi elit katonát, Bocskai legfontosabb és leghűségesebb támaszát festi le párducbörös kacagányban, török fejes zsákmányával, almásderes lován: „Egyenes vörös mezejű hadipajzs, a pajzstalpat zöld fű tölti ki, a füves mezőben sárga csizmás, skarlátvörös nadrágos, mellvértes és fehér tollforgós sisakot viselő, párducbőrös katona lovagol szürke, háta közepén vöröses színű előrelépő lován, oldalán aranyos kard, jobb kezében csupasz karddal, hegyén levágott török fejjel suhint felfelé" (13. kép). 4 ^ Végezetül újabb általánosítást és a heraldikában közhelynek számító megállapítást szeretnék eloszlatni két olyan Bocskai-armálissal, amely nem szerepel ugyan a Királyi Könyvekben, eredeti példánya viszont megvan Borsod vármegye levéltárában. A közhiedelem szerint az erdélyi fejedelmek címerei kevéssé esztétikusak, invenciótlanok, gyatra kivitelűek, művészileg silányak, amit a Magyar Országos Levéltárban őrzött Herpályi-armális 42 is cáfolni látszik (14. kép), amelynek miniatúrája a paraszti munka egyik leg41 Scutum militare erectum rubei coloris, cujus fundum cespes viridis occupât, in campo vero miles flavis cothurnis, caligis zandieeis, thorace et galea fasciculo cristarum albarum exornata ac pelle Leopardina enseque deaurato succinetus, dextra manu pugionem nudum capiti Turcico transfixum sursum vibrando equo subalbo rubro colore per medium indueto gradianti simili equitare conspicitur. E 3.41 sz. 42 MOL P 343 Kállay Lt., MOL címereslevelei CD.
