Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Korszerű történettudomány és a múzeumok

széles, a szélsőségesen minősített múlt elutasításától, az érdektelenségen át a történelem megismerésének új igényeiig. A társadalom történeti érdeklődésének új követelményeit a TV különböző csatornái eltérően értelmezik. A módszerek azonban csaknem azonosak; szakértők beszélgetnek, az átlagnéző számára többnyire ismeretlen nyelven, nehezen követhetőn, vagy gyorsan váltó képsorokkal ismertetnek célzott témákat. A TV még szűkös viszonyai között is jobban élhetne a lehetőségekkel. A visszajelzésekből úgy tűnik, hogy a Rádió gazdagabb műsorral, rendszeresebben foglalkozik a múzeumokkal és sugároz történeti témákat. A kibontakozott vizuális kultúra eddig nem is sejtett előnyöket kínál. De új torzulások veszélyeivel is jár. A képi információ befolyásoló hatásának beláthatatlan következményeiről nincs kiegyensúlyozott, letisztult vélemény. Futó áttekintés alapján is úgy látom, a televízió nem használja ki történelmünk európai jelenlétének képi dokumentumait, amelyek feltárása az utóbbi időben több fiatal történész munkájának köszönhetően rendkívül gazdag, átütő értékű eredményt hozott. Hiányoznak a műsorból az újabb, nyitott történelmi látásmód eredményei. Megismertetve a nézőket például a szimbólumok történelmi korokon és politikai határokon átívelő gazdag világával, segítenék a kreatív látásmódot. Vannak igényes, jelentős műsorok. Többnyire azonban a lefelé nivellálás, a gyermekded, a nézőket „nem értelmes felnőttnek kezelő" eljárások megnyilvánulásai érvényesülnek. Szembesülhetünk az európai egység és a nemzeti identitások megerősödésének kérdéseivel. Óriási problémaként merült fel és merül fel továbbá a ma már nagyon komoly ismereteket kívánó szakmai követelmények és a történetírás címén a szabad szubjektív interpretációk, a szabadosság kérdése. Sajnos az ellentét a humán tudományok világában nem olyan világos, mint a természet-, a technikai és élettudományokban. Ha statikában járatlan az építész, a híd leszakad, a ház összeomlik, vagy legalább is beroskad a tető, és a laikus kése alá sem fekszik a beteg. A történelem önkényes, szubjektív magyarázatának, vagy a középiskolai történelemoktatás hiányosságainak, az egyoldalú ismereteknek következményeit esetleg generációk sínylik meg. A történeti ismeret, vagy virtuális ismeret megszerzésének új lehetőségei a történészeket, akár múzeumokban dolgoznak, vagy kutatóintézetekben és egyetemeken, új problémák megoldására késztetik. Egyetlen példa: az internetről ma már bárki letöltheti egy-egy témakör teljes bibliográfiáját, bárki megkapja pár perc alatt mondjuk a harmincéves háború több oldalnyi szakirodalom jegyzékét, de elveszti az önálló felfedezés, a szellemi építkezés örömét, elesik az emberi lét nagy kalandjától, az ismeretlen világ felfedezésétől. Nagy változást vont maga után az is, hogy dinamikusan fejlődtek a társadalmi emlékezet kialakításának, felépítésének, befolyásolásának újabb módszerei és elvárásai. Ezek érvényesítésérc az új vizuális kultúrában a múzeumoknak lehet nagyon jelentős szerepük. Az új fejlemények ott tapasztalhatók, ahol frissen és kreatívan éltek a változások adta lehetőségekkel. Nekem az a benyomásom, hogy a múzeumok gyorsabban válaszoltak a változások szakmai kihívásaira, mint a történettudomány. Kineveltek maguknak a régi gárda segítségével egy kiváló fiatal szakember gárdát, létrehozták tudományos műhelyeiket. Nyilván csak futó benyomás lehet, de úgy látom, hogy a kiállítások nem a hagyományos történeti narrációkat másolják, és tudatosan kerülik, hogy csupán illusztrációi legyenek ideológiai, vagy történettudományi véleményeknek. Inkább szuverén módon újraalkotják a múlt meghatározott fejezeteit. Élhetnek az új technikák beláthatatlan lehetőségeivel. Előnyeik kétségtelenek, de a nehézségek nyilván a történettudomány és a múzeumok közös problémáit is felszínre hozták. Megragadó volt a vidéki kiállítások rengeteg ötlete, például a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban az installációval pusztai tájegységek látványának megteremtése az avar régészeti anyagból rendezett kiállítás alkalmával. A kiállítások katalógusai új műfajt teremtettek. Többnyire már nálunk is a legjobb nemzetközi színvonalon jelenhetnek meg. A történészek messzemenően egyetértenek a találó megfogalmazással: „Tudományos fontosságuk igen nagy, elterjedésük a szó szoros