Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - 2005. évi Wellmann Imre-díjasok

2005. évi Wellmann Imre-díjasok: Lakatos Sarolta és V. Fodor Zsuzsanna A Magyar Múzeumi Történész Társulat - közgyűlési határozata alapján - 2004-ben Weltmann Imre Emlékérmet alapított azon személyek részére, akik a történeti-muzeológia területén kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az emlékérmet azok a hazai és határon túli történész-muzeológusok kaphatják meg, akik tevékenységüket - a múzeumi munka bármely területén - hosszabb időn át közmegelégedésre és magas színvonalon látták el, illetve az előző évben (években) kiállítás-rendezéssel, tudományos publikációval, vagy a gyűjteménygyarapítás és feldolgozás területén kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az emlékérem évente két személynek ítélhető oda, az erre a célra létrehozott kuratórium döntése alapján. Az emlékérem ünnepélyes átadása a mindenkori éves Országos Történész Muzeológus Konferencián, a MAMUTT közgyűlésén történik. A múlt esztendőben hat személyre érkezett javaslat, a kuratórium döntése alapján dr. Lakatos Sarolta (Jósa András Múzeum - Nyíregyháza) és Vidáné dr. Fodor Zsuzsanna (Laczkó Dezső Múzeum - Veszprém) kapta meg az elismerést. Az alábbiakban ismertetjük a két kitüntetettre vonatkozó felterjesztés alapján elhangzott laudációt. Lakatos Sarolta a nyíregyházi Jósa András Múzeum történész muzeológusa, azon kevés hazai muzeológusok egyike, aki - még ha tágabb értelemben véve is - a numizmatika területén tevékenykedik. Fő kutatási területe ugyanis a falerisztika. A Wellmann-érmet azonban elsősorban gyűjteményt teremtő, szervező tevékenységéért javasoljuk. Amikor Kállay Kristóf Nyíregyháza városának adományozta - elsősorban a Máltai Lovagrendre vonatkozó - kitüntetés-, rendjel-, okirat-, könyvek-, ruha stb. anyagát, Lakatos Saroltának gyakorlatilag ezt kellett múzeumi gyűjteménnyé formálni. Rendszerezni, nyilvántartásba venni, látogatható kiállítássá és kutatható állománnyá tenni, számtalan szakmai, avagy ismeretterjesztő közleményben publikálni. Ezzel párhuzamosan pedig kutatta a Kállay-család történetét is. Mivel a múzeum épületében nem volt hely a gyűjtemény számára, elhelyezésére a város kiutalt egy lakást, amit már Lakatos Saroltának kellett átalakíttatni és berendezni, hogy a műtárgyak befogadására alkalmas legyen. „Lakatos tehát építkezett, gyűjteményt és kiállítást rendezett, katalógust írt, és nem utolsó sorban a feudális úrként megnyilvánuló adományozót is meghallgatta, meggyőzte, olykor semlegesítette." (Idézet dr. G. Héri Verától). Eközben Lakatos doktori disszertációt írt, konferenciát szervezett, az újabb adományokat beolvasztotta a gyűjteménybe és a kiállításba, a mára már nagyon idős és súlyos beteg adományozónak olykor egészségével kapcsolatos ügyekben is segítségére volt. Lakatos Sarolta aktív kutató tevékenységet folytat, konferenciák előadója és a tudományág, tágabb értelemben a történettudomány népszerűsítője is. Ez utóbbira közelmúltbeli példa: a Máltai Lovagrend történetével kapcsolatos vetélkedőt szervezett nyíregyházi, illetve környéki középiskolák számára. Lakatos Sarolta nem csak levezette a vetélkedőt, hanem maga dolgozta ki a feladatokat, készítette fel a versenyben résztvevő csapatokat, szervezte meg a zsűrit és látta el őket is segédanyagokkal. Lakatos Sarolta ízig-vérig múzeumi ember, segítőkész kolléga. Sajátos modora és nem ritkán „népies", vagy numizmatikusként inkább azt mondanánk „Réthyes" kifejezései ellenére is a szakmája érdekében küzdő muzeológus. A múzeumban dolgozó ember jól tudja, hogy mennyi fölösleges, nem látványos és nem is mindig sikerrel végződő dolgot kell végezni ahhoz, hogy majd valamikor a befektetett idő és munka eredményt hozzon. Tehát az itt felsoroltak is munkájának csak látványosabb részét