Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

1940. január 18-án apám bent járt az intézetben, mert utána Telekihez volt hivatalos. Az audiencia után beszámolt nekem a miniszterelnöknél tett látogatásáról. Jól emlékszem, apám kissé dühös volt, mert elmondása szerint Teleki végigbeszélte az audiencia másfél óráját, és nem hagyta szóhoz jutni apámat. Ez jellemző volt Telekire, nagyon szerette hallani a saját hangját. (7. a-b. képek) 7. a~b képek Jakabffy Imre karikatúrái apjáról (1932) és Teleki Pál miniszterelnökről. (Fotó: Kardos Judit) 1940. március 12-én nyílt egy kiállítás a Magyar Elet Pártjának székhelyéül szolgáló Pollack Mihály téri Esterházy palotában. A kiállítás célja nem volt más, mint az elszakított országrészekben élő magyarság valós helyzetének bemutatása, statisztikai táblázatok, diagramok és térképek segítségével. Térképeken ábrázoltuk a demográfiai adatokat, a születéshalálozás arányát, a magyarság részesedését az iparban, kereskedelemben stb. A kiállítást az országgyűlési képviselők nézhették meg először, akiknek el kellett magyarázni a kiállított tablók tartalmát. Nagyon megdöbbentett akkor engem, bog}' az átlag képviselőházi pártemberek milyen tájékozatlanok. Az országház padsoraiban nagy szónoklatokat csaptak le a revízióról, meg az idegenbe került magyarokról, döngették a mellüket, de fogalmuk se volt róla, hogy valójában miről is van szó. Lehullott a hályog a szememről, hogy mennyire tudatlanok és mennyire nem éizik magukénak a problémát. En akkoriban már dolgoztam egy, a Teleki-féle „Carte rouge" (vörös térkép) módszere szerint készülő térképen, tulajdonképpen annak tovább finomított változatán. Ugy emlékszem ez is ki lett állítva, de csak egy fogalmazványos változata, mert a nyomdai példányok csak 1942-ben jelentek meg. Az új módszer lényege az volt, hogy a népsűrűséget is jelöltem a térképen, ezáltal a Káipátok vonulata fehéren kirajzolódott, hiszen az. mind lakatlan terület volt, amit az addigi román térképeken a románok színével satíroztak be. Minden nemzetiségi térkép, amit akkortájt csináltak, hamis volt ebből a szempontból. A térképen bejelölt nemzetiségi területek arányai ugyanis nem fedték a statisztikai valóságot. Krassó-Szörény vármegyét szoktam felhozni példának, ott a bozovicsi járás 25 000 lakosából 20 000 a román, ezért „természetesen" az egész járás területét bejelölték az ő színükkel. No most, ha én ezt kivágnám és ráfektetném Bihar megye valamelyik hasonló nagyságú területére, ahol