Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Márfi Attila: I. világháborús hadifogoly színházak Habarovszkban

jegyzett meg, hogy a díszletek és a jelmezek ragyogóak, de a színészek szinte kivétel nélkül gyengék voltak. Mégis az adott ennek az előadásnak különös jelleget, hogy a második felvonás csatajelenetének hű ábrázolására a helyi orosz őrség szolgáltatta a statisztériát. Azonban a padláson elbújtatott „milicek" Arató szavaival élve „olyan veszekedett lövöldözést csaptak, hogy valóságos ütközetnek is bediene, a végén alig lehet őket elhallgattatni."

66 A következő nap az osztrákok is egy operettel, Millöcker: „Blitzmädel" c. zeneművével rukkoltak elő. A kitűnő előadáson már külön engedély nélkül, magyar, osztrák és német hadifoglyok közösen is részt vehettek, mely elhangzását követően I Tuber vezérkari alezredes az osztrák és a magyar tisztek nevében búcsúztatta el a tábort két nap múlva elsőként elhagyó német bajtársakat. A következő napon, április 7-én szintén ennek a búcsúnak jegyében tartották meg a Konger-féle házban a „Gésák" utolsó habarovszki előadását. Ezen is ott voltak a német hadifoglyok, zsebükben az utazási paranccsal, s a többiekre is átterjedt jó hangulatuk, a naplót idézve: „Előadás után a legénységi katonazenekar hangversenyez. Sugároznak az arcok, vidáman ölelkezve búcsúzkodnak az ismerősök, szinte mámorosak vagyunk valamennyien a boldogságtól: a németek holnap mennek, pár nap múlva indulunk mi is."

67 S ez végül április 17-én következett be, mikor a magyar hadifoglyok is elhagyhatták a habarovszki tábort. S ebben a végtelen nagy örömben még nem sejthette senki közülük, hogy remélt szabadságuk helyett újabb két éves, de most már sokkal rosszabb köiülmények közötti fogság vár rájuk. Az Oroszországban dúló polgárháború okozta anarchiában a hadifoglyok ügye is megrekedt, sokszor kiszolgáltatva azokat a kozákok, a cseh légió kegyetlenkedéseinek, s az egymással szemben álló fehér és vörös hatalomnak. Ezért Arató és szerencsétlen bajtársai még kétszer „körbeutazták" Szibériát, különböző elosztó és gyűjtőtáborokban rostokolva, mint Szamara, Petropavlovszk és Nikolszk. Ezekben a táborokban már közel sem tudtak olyan körülményeket teremteni, mint Habarovszkban. Pedig Nikolszkban a reményvesztett, fizikailag és idegileg is teljesen legyengült hadifoglyokba igyekeztek lelket önteni az amerikai Y. M. C. A. szervezet tagjai, akik a gazdátlan barakkokat átvették és szervezték a végleges hazatérést is.

68 Ezért tábori zenekart és színházat is működtettek 1920 elején. A tábori színház pl. a „Takarodó", a „Cigány", a „Nebántsvirág", a „Gül Baba", a „Tolvaj", a „Limonádé ezredes" és a „János vitéz" eljátszásával próbálta meg felrázni a hitehagyott hadifoglyokat. Valamelyest változtak a körülmények, jobb lett az ellátásuk is, de már mindenkit csak a hazajutás érdekelt. Végül ennek is eljött az ideje, Arató Jenő számára szintúgy, akinek még némi cselre is szüksége volt, hogy fel lopózhasson 1920 októberében egy Vlagyivosztokban veszteglő és hadifoglyokat szállító francia hajóra. Viszontagságos hajóutat követően szentestére érkezett Budapestre, s vissza Pécsre már csak 1921. január elején juthatott, mert a város akkor még szerb megszállás alatt állt.

69 Ismertetésünk végére érve újból fel kell hívni a figyelmet az itt idézett és felhasznált naplójegyzetek egyedi, színház és kultúrtörténeti értékeire. A már hivatkozott szakirodalom nem ismer ilyen részletességű közléseket egyetlenegy általuk ismert esetben sem. Valószínű a nem „szakértő" érdeklődőt is meglepi ez az összetett és rendkívüli körülmények között létrejött értékrend. S ha a többi naplókötetet tekintjük, elmondható, ugyanilyen részletességgel, sajátságos, egyedi szemszögből jegyezte le a naplóíró kora és városa társadalmi, politikai és kulturális eseményeit. Megteremtve ezzel azt a lehetőséget, hogy a korszak elsődleges és eddig ismert forrásai mellett, ezeket a kordokumentumokat is figyelembe vehessük. Megtisztelő számomra, hogy erre a jeles egyéniségre és az általa teremtett és megőrzött forrásokra a figyelmet felhívhattam. 66 JPM Új- és Legújabb kori O. A. .1. ih. Napló 1917. július 18-1918. április 17. 516. p. 67 Uo. 529. p. 68 JPM Új- és Legújabb kori O. A. .1. ih. Arató Jenő: Életem önéletrajza. 158. p. 69 MÁRFI A. 2003." 77. p.